Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

VIII. A debreceni almárium

VIII. A debreceni almárium A szekrényes-asztalt mint remeket, amint fentebb megjegyeztük, az almárium 1769-1770-ben váltotta fel Debrecenben. „A bútorok közt a hierarchia élén a 18. században a szekrények állnak, úgyis, mint a legkörülményesebben elkészíthető, a legtöbb anyagot, mesterségbeli rátermettséget, és a leghosszabb munkát igénylő, vagyis a »legnehezebb« darabok. Kézenfekvő, hogy a 17. századtól kezdve a céhek a »remek« főműveként szekrényt követeltek a mesteri címre pályázótól."

48 Ám a remeklés fődarabjává Debrecenben csak a 18. század utolsó harmadában vált az almárium, vagyis a kétajtós, nagyméretű barokk ruhásszekrény. Már Szabolcsi Hedvig megállapította, hogy a 18. században remekbe készített magyarországi kétajtós szekrények előképeit a németalföldi és német 17. században kialakult szekrényfajtákban kereshetjük, amelyekből a frankfurti típus is kialakult, és általában mintája lett a Habsburg Birodalom területén készült kétajtós szekrényeknek.

49 A debreceni mesterrajzok által ábrázolt remekbe készült szekrények ezen a körön belül szinte kivétel nélkül a frankfurti szekrényekkel mutatnak stílushasonlóságot. Az időrendben első két almáriumrajz felirata értékes információkat tartalmaz. Király Ferenc (14. kép) rajzának feliratából kiderül, hogy remekének elkészítésére három hónapot fordított, Csonka Sámuel (15. kép.) rajzának feliratából pedig a kétajtós almárium méreteit tudjuk meg. A szekrény megszabott magassága 3 sing, szélessége két sing 15 coll volt, ami megfelel 188 cm magasságnak és 165,5 cm szélességnek. A szekrény mélységéről nem történik említés, de a rajzon feltüntetett mértékegységgel kiszámítható, hogy mélysége kis eltéréssel egy sing volt, ami kb. 63 cm-nek felel meg. Ezek az egyforma ruhásszekrényeket felsorakoztató remekrajzok a bútorokat nézetben és metszetekben ábrázolták. A rajz bal felső ábrája mutatja a kétajtós szekrény elölnézetét. Mellette jobbra van az oldalnézet és a függőleges metszet. Az elölnézet alá került a vízszintes, azaz az alaprajzi metszet. A nagyméretű tároló szekrény három részre osztható. Alul van egy vagy két fiók, (néha fedéllel), esetleg alternatív megoldásként egy ládaszerű mély üreg, fölötte a kétajtós osztásnélküli szekrényrész (ruhatárolásra), végül a szekrényt felül egy erősen tagozott, előreugró, vízszintes párkányzat zárja le. A szekrény csukott állapotban sem hagy kétséget a felől, hogy egyterű bútor. A szekrény fix keretbetétes oldalelemekkel, tetőlap, fenéklap és egy polclap (a fiókok felett) beépítésével készül, tömör hátfallal. A szekrényoldalak, az ajtólapok és a fiók homloklapok gazdagon tagozott keretbetétekkel készülnek 45°-os sarokillesztéssel. A szekrény sarokpontjait és a nyíló ajtók középső találkozását az ajtó magasságához igazodó félpilaszterek díszítik, faragott oszlopfővel. A szekrény pogácsaidomra emlékeztető öt esztergált lábon áll. Csak Király Ferenc, Mezei István (16. kép), Balikó Gábor (17. kép), Veres Mihály (18. kép) látta el rajzát ezzel a részlettel, bár bizonyos, hogy az elkészült szekrények mind esztergályozott pogácsatagon nyugodtak. A lábakat esztergályos készítette, ahogy a véreteket lakatos, és ezért ezeket, mint más mesterséghez tartozó munkarészeket, nem mindig jelölték a bútorrajzokon. 48 SZABOLCSI 1982. 180. 49 SZABOLCSI 1982. 181.