Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

II. A céhes asztalosmesterség kezdetei. 16-17. század

„Kifejezetten kijelentjük: ha idő jártában ezen Asztalos Mesterek [...] vakmerő engedetlenségből vagy egyéb keresett szín alatt: Debrecen városnak nyilvánvaló kárára és bosszúságára, annak régi szokási és szabadsági ellen [kiemelés tőlem] az előbbi Artikulusokat meg nem tartanák avagy nem becsülnék és a mi jó akaratunkból nekik adott engedelmünket valamely Fejedelem gratiaja által öregbíteni vagy kisebbíteni vagy ezekben valami fogyatkozást csinálni találtatnak [értsd: a városi kiváltság helyébe mástól kérnének kiváltságot!], - örökre elveszítsék a mi általunk nekik engedett szabadságukat és visszaessenek az előbbi zűrzavarba és rendetlenségbe [értsd: a városi hatóság védelme nélküli állapotba]."

22 Úgy véljük, Debrecen asztalosmestereinek bizonnyal volt szervezetük és kiváltságuk már a 16. században is. Ez esetleg földesúri kiváltság lehetett. Azt a helyi szokással fejlesztették, és jelen ismereteink szerint 1620-ban kaptak a várostól, a város által biztosított kiváltságlevelet, rendtartást és 1621-ben pecsétet. (1. kép) Egy-egy fennmaradt, évszámmal ellátott céhpecsét tanújele annak, hogy valamely városban abban az időben fejlett céhszervezet működött. A céhpecséten rendszerint a mesterség legjellegzetesebb munkaeszközeit ábrázolták. „A debreceni »aztalgiartok« 1621. évi latin köriratú bronz pecsétnyomója díszes kartuspajzsban gyalut, derékszöget, vonómérőt, és szekercét ábrázol."

23 A Debreceni Tanácsnak 1620-ban oly határozottan megnyilvánuló önállóságra törekvését az 1618-ban végleg megszűnt földesúri hatalom nyomán

24 bekövetkezett nagyobb függetlenség is indíthatta. 22 VARGA 1990. 154. 23 NAGYBÁKAY 1995. 99. - Debrecen, Déri Múzeum, Itsz. III. 21/1931. 24 Ekkor halt ki a Török család, Debrecen utolsó földesura. DEBRECEN I.: 137-138.