Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

Függelék - II. Adattár

kér Mingel Sebastian céhtagságát illetően is: „Hasonló módon a német asztalos Mingel Sebastiánnak hozzánk való incorporáltatásáról parancsolatot alázatosan kérünk: ezen német asztalostól ugyan, mivel idős ember és régi contribuens is /:ha a T. N. Tanács gratiája is ugy hozza magával:/ nem kívánunk Remeket, hanem avagy csak fizesse bé közzénk a bé állási taxát, hogy ekképpen egy forma szabadsággal és rendtartással élhessen mi velünk." 104. Szilágyi, Alexander (Sándor) Az 1770. szeptember 17-i vagyonösszeírás szerint arcularius a Piac utca, 4. tizedben (kons.). 105. „Esküdt" „Senior" Molnár Mihály (1746-1798) Születési helye: Kecskemét. Keresztelésének napja: 1746. november 21. Atyja: Molnár Mihály. Keresztszülő: Szüts József. (Kecskeméti Ref. Egyházközség, 1. sz. anyakönyv, 350. p.) Lakóhelye: Debrecen, Varga utca 1. tized, Nro 2410 23. Debreceni működésének első adata: 1774. október 15-én táblát járat és beköszönőpénzt fizet, (2). Remekrajzát 1776-ban készíti. Előlapon, ajobb felső sarokban: „11. szám 1776. Molnár Mihály rajza". Hátlapon, a rajzzal egykorú felírás: „Molnár Mihály Rajza 1776. 11" és „Molnár Mihály kis rajza", Déri Múzeum pecsétje. (43 x 44,5 cm; papír, tus, rózsaszín, szürke vízfestés.) Céhbeállás esztendeje: 1776, (4). 1776. december 16.: megbüntetik „remekjének rendelt idejére be nem mutatásáért hat német forintra, melly tészen magyarul 7.20", (2). Ugyanekkor céhbe állásakor beköszönőpénzt fizet, „a remek megváltásáért büntetődött", és 18 magyar forintot kitevő céhbeállási taxát fizet, (2). A remeket azonban elfogadják, 1776. december 16-án „ezen alkalmatossággal, úgymint a Molnár Mihály remek bé mutatásakor jóakarattal kívánván kedveskedni sua sponte et beneficio Tabajdi István Uram adott a betsülletes elköltésre", (2). 17-én: „ezen jóakarattyát Tabajdi Uramnak el költötte a b Czéh", (2). 1780. február 7.: mint kecskeméti származású, helvéciai vallású, asztalosmester, 6 forint taxa lefizetése ellenében polgárjogot nyer (M. Civ. II., 59. p.). Háza és műhelye a Varga utcában, az 1. tizedben, Nro 2410 23 szám alatt szerepel az 1785-1786 évi összeírásban. Ekkor 2. klasszisba sorolt asztalos, aki élete végéig itt lakik. 3. klasszisú telke 518 négyszögöles, ház után való földje szélességének ölei 64 1/2. Két fejős tehene, három gulya marhája van (kons.). 1777. április 30.: „Dalnoki Pál Urammal öszvezajdulván és egymást dehonestálván marasztatott [ti. Molnár Mihály] 2 Rhft", (2f). 1786. augusztus 7.: Oroszi István, Veres Mihály és Simon György asztaloslegények pert indítanak a céh - Molnár Mihály és Király Ferenc céhmesterek - ellen, mivel Biró György nevű „Fuschert" remeklés nélkül 70 forintért bevették a céhbe. Molnár Mihály visszafizeti a Biró Györgytől felvett pénzt, ezen kívül büntetést és az asztaloslegények perköltségeit fizeti (Rel. 1786/341.) [Az ügy részletes leírását Id.: 146.]. 1788-ban, működése alatt rendelte meg az asztaloscéh Kabai Mihálytól a céh bizonyságlevelének rézmetszetét a város látképével. A lenyomat nem nyerte meg Molnár Mihály tetszését, 1788. március 26-án Patay Ferenc polgári asztaloshoz küldi fel Budára, mert „nem ollyan a millyen az abriz", az árát is sokallja. Patay válaszlevelében közvetíti a „Budai Kufferstecker" véleményét. (STERNEGG 1997. 95-103.) 1791. február 14-ei kelettel fennmaradt az asztaloscéh mestereinek - „Senior Michael Molnár" - protestációja Nagy Gábor asztaloslegény ellen. Ebben kérik a Tanácsot nevezett legényt „a Remeklésre kényszeríteni", továbbá azt,hogy Debrecenben folytassa asztalosmesterségét és ne Pesten, ahol szabálytalanul céhbe állott. 1790. szeptember 28-án feljegyzik „Pesti Prókátor Bujanovits Urnák küldöttünk 6 Császár aranyat 32.40 az Articulusunk ki dolgozása végett", (3e). 1791. augusztus 21-én Molnár Mihály Görög Andrással Budára utazik az Articulus kiváltására, (3p). Az asztaloscéh megbízásából az alábbi bútorokat készítette: 1786. március 11.: „egy Alamisnára méltó Deák Ifjúnak tsinált Ágyért és Ládáért adott a N.Czéh 2.40", (3e). 1786. augusztus 5.: „Egy szegénynek koporsó tsinálásért Molnár Mihály Urnák fizettünk -.60", (3e). 1791. március 1.: „Két sesselért adtunk Molnár Mihály Uramnak 7.20", (3e). 1795. január 19-én „a Czéh Ládájáért fizettünk 60.-", (3e) szövegű bejegyzést olvassuk. A tetemes költség arra enged következtetni, hogy a régi, 1748-as évszámot viselő ládát Molnár Mihállyal újítatta fel a céh. A láda intarziás felirata tudósít erről: „Készült 1748 esztendőben]" és „Renov Ao 1791".