Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)
Függelék - I. Céhszokások
Céhgyűlés A választott céhmester irányította a céh életét. Negyedévenként ún. kántorgyűlést hívott össze, hogy azon a céhtagok ügyes-bajos dolgait eligazítsák. Évről-évre, a harmadik vagy negyedik negyedévi kántorgyűléskor állította össze a céhmester a klasszifikációt, amely az egyes mestereket osztályozta céhen belüli anyagi helyzetük szerint. így 1777. szeptember 11-én: „Nemes Tanáts parantsolattyából classificatiora és Kántor gyűléskor egy kevés Collatiora költöttünk a betsülletes mesteremberek akarattyából", (2). Majd szeptember 21-én: „az első Classificatiot nem hagyván helyben, másikat írtunk jó lelkiismerettel, egy pint bort hozattunk", (2). A gyűlés összehívására a debreceni asztalosoknál is egy sajátos, ősi forma szolgált, az ún. táblajáratás. „A tábla, illetve a rajta ábrázolt céhjelvény vagy címer azt igazolta, hogy felmutatója hivatalos üzenettel jön, a céhmester küldi. Többnyire a legfiatalabb mesternek, az ún. szolgáló mesternek volt a kötelessége a behívótáblával körüljárni és a mesterekkel a gyűlés időpontját szóbelileg közölni, de némely helyen egyik mesternek kellett a másiknak átadnia, amíg az a kibocsátó céhmesterhez vissza nem ért". 135 Adattárunkban hemzsegnek az adatok a táblajáratásról. Táblát járattak a beköszönéskor, céhbeállás végett, kis- és nagy papíros rajz bemutatáskor, annak igazítására, a remeklátásra, az inasok felszabadításakor, panaszok megvizsgálására, egymás közötti vitás ügyek rendezésére. Ennek 1785-ben 1.20 volt a díja, más helyen - ugyanebben az évben - a táblajáratásért feltüntetett összeg csak 60 krajcár, 1807-től 1 forint. A debreceni asztaloscéh behívótábláját - ami sajnos nincsen meg -, féltve őrizték és bizonyos tisztelettel övezték. 1793-ban magát a céhmestert, Balikó Györgyöt 136 büntették, aki, mivel nem tartózkodott otthon, amikor a táblára szükség volt, „s az ki nem bocsátathatotf, bírságot fizetett. 1773-ban céhgyűlés elé kerül Tibai János I. 137 asztalosmester „baja", aki „tábla kinhálással" vétkezett. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem járt körül a behívótábla, ő nem továbbította időben, s hibájából a tábla nem ért vissza a kibocsátó céhmesterhez. Vezetők Az asztaloscéh vezetőségének tagjai voltak az „Öreg" vagy Első céhmester és a melléje megválasztott kis, kisebb, ifjabb vagy második céhmester. A második céhmesterként 1766-1768 között a Bejáró Mestert, 1792-ben a „Kultsos Céhmestert" nevezik meg. 1770-ben a céh klasszifikációját Vajai György, 138 mint „Hites Céh Mester" írja alá. A debreceni asztaloscéhnek volt deákja is, másként író Deákja vagy nótáriusa, aki a céh írásbeli munkáit végezte el, s véleményem szerint neki köszönhetjük a Jegyzőkönyv bejegyzéseit is. Fizetéseként hol 2.40, hol pedig 4.80 forint szerepel. A tisztségviselők tehát honoráriumot kaptak. 1766-ban és 1768-ban: „az Atya Mesternek Fizetése lészen [...] egy Körmötzi Arany a céh ládájából és a legények ládájából is, a Bejáró Mesternek pedig egy pár csizmára való adódik a N. Cz. Ládájábóf, (2). Az atyamesterségért a későbbiekben - 1777. és 1793. évi adat szerint - 2.40 forint járt. Az atyamesternek külön, speciális funkciója volt: a legények ügyeinek intézése, ezzel szoros kapcsolatban a bizonyságlevelek (Kundschaft) kezelése, a vándorlegények fogadása, elhelyezése vagy továbbirányítása. 135 NAGYBÁKAY 1971. 46.; 1752. XVIII. Articulus: „Mikor a Czéh Mester a' Táblát el bocsáttya, tartozik azt minden Mester becsülettel hordozni, [...] a' melly Mesterhez viszi, annak vagy Cselédgyének kezébe adni, ha pedig senkit otthon nem találna, tovább is vinni. A Táblának a Czéh Mester házán kivül nem szabad hálni, a' kik pedig a' Tábla járásra helyes mentség nélkül meg nem jelennek, úgy szintén, a' kik a Táblát tisztességesen nem hordozzák, edgy forintra büntettessenek." VARGA 1990. 159. 136 Adattár: 108. 137 Adattár: 101. 138 Adattár: 86.
