Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)
Függelék - I. Céhszokások
pénzt is. 91 A céhnek ezt a bevételét a céh ládájában gyűjtötték össze, majd a mesterek felosztották egymás közt. 1785-ben a szabaduló pénz 2.40 forint volt. Asztalosmester a saját fiát is köteles volt szegődtetni és felszabadítani. Ez történhetett a megszokott módon szegődtetéssel, majd három vagy négy év elteltével, felszabadítással, de több esetben jegyezték fel azt, hogy a mester „maga fiát' egyugyanazon a napon szegődteti és szabadítja fel. Erre találunk példát az 1760-as évektől kezdődően, az 1780-as és 1790-es években is. Ez nem jelenti azt, hogy a fiú mesterségét nem tanulta volna ki, véleményem szerint csupán az adminisztrációt egyszerűsítették le. A mestertárs ilyenkor lefizetett szegődtető és felszabadító pénze is elosztatott a mesterek között. Asztalos családból származó inasnak felszabadítását megünnepelték. 1793-ban, pl. így kezdődik egy bejegyzés: „Csonka Sámuel 92 dolgában összegyűlvén hozattunk 20 ittze bort, kenyeret. Csonka Sámuel ugyanekkor „szabadította a maga fiát Mihályt, egyszersmind szegődtette is". „Az inas azonban felszabadításával még nem lett azonnal teljes jogú legény. Rendszerint félévi, ún. apródbéresség után lépett be a legénytársaságba." 93 Hogy ilyen a debreceni asztaloscéhen belül is létezett, arra önálló ládájuk (legényláda) és a „aya/i;/ás"-nak nevezett legényfelavatási szertartás említése utal 1767-ben, amikor is az Atya Mester házánál zajlott le ez a szertartás. 94 Vándorlás A debreceni asztaloscéh megkövetelte a felszabadult legényektől a vándorlást, ahogyan ezt artikulusaiban előírták. 95 Útjára a vándorló legény először kézzel írott szabad- és bizonságlevelet, vitt magával, ilyen az 1717-ből fennmaradt Szilágyi András részére kiadott bizonságlevél. 96 Később előre gyártott űrlapot használtak, amely a legény személyi adatain kívül azt is feltüntette, mennyi ideig állt munkában. Az asztaloscéh jegyzőkönyvében több esetben írnak „levélért szolgáló inas"-ról. 1764-ben: „Hollósinak adtunk Tanuló levelet 3.60", 1777-ben: ,A tanuló levélért fizetett Német János", (2). Az asztaloscéh „petsétes Kundschaft'-ját az Atya Mester kezére bízták, aki időről időre elszámolt 20-30 Kundschaft áráról, amelyek készíttetéséért ő fizetett a céh ládájából. Ezek az adatok bizonyítják, hogy a Kabai Mihály metszette Debrecen város látképével díszített nyomdai „Kundschaft' (1788) előtt a kézzel írott, majd űrlapként nyomtatott szabad- és bizonyságlevelet használták. 97 A legény bizonyságlevele birtokában vándorútra indult, hogy szakmai tudását gyarapítsa és látókörét bővítse. Ennek óriási jelentősége volt. „A legények így jutottak a legszélesebb körű szakmai ismeretek és fogások birtokába, a kézműipar színvonala így emelkedett és - főképp a külföldi vándorutak segítségével - így tudott felzárkózni egy-egy mesterség a nyugat-európai nívóra. Ez természetesen elsősorban az iparművészet irányába mutató szakmáknál volt igen lényeges (ötvösök, asztalosok, stb.)." 98 A debreceni asztaloslegények a 18. században a vándorlásra sok évet fordítottak. Figyelemreméltó ez a hosszú idő, esetenként öt-hat év, néha tíz esztendő, vagy több, ami a felszabadítás és a céhbe való újbóli jelentkezés, „beköszönés" között telt el. Feltételezhetjük, hogy a legény távol szülővárosától tanulta mesterségét, vándorolt, majd vándorlásából hazatérve, még legényként dolgozott egy ideig, 99 hogy a mesterré válás 91 1752. VI. Articulus: „midőn pedig az Inas fel szabadul a Mester le tévén a gyűjtő pénzt a' fél forintot, Czéhet gyűjteni, az Inas pedig négy Rhenes forintot letenni tartozik." VARGA 1990. 157. 92 Adattár: 98. 93 NAGYBAKAY 1971. 29. 94 Adattár: 93., 94. 95 1752. III. Articulus: „Ha valamely Mester Legény akár itt való, akár idegen legyen az ezen Czéhbe Mesterek közé Czéhbe akar állani, megkívántatik, hogy három Esztendei Vándorlott Mester Legény légyen, [...] töltötte idejét [...] legalábbis három kulcsos vagyis királyi városokban czéhbeli becsülletes Mesterembernél". VARGA 1990. 156. 96 Debrecen, Déri Múzeum, Itsz. Sz 1908.263. 97 STERNEGG 1997. 98 NAGYBÁKAY 1971. 35. 99 Egy évet minden esetre: 1752. III. Articulus: „Ez [ti. a vándorlás igazolása] meg lévén [...] tartozik ezen czéhben edgy Mester esztendőt szolgálni". VARGA 1990. 156.
