Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

lagos nyugalmat a Partium területén. Izabella kötelezte magát fia János Zsigmond országrészének és a Szent Koronának az átadására a Szepes megyei Szapolyai birtokokért cserébe. A török 1542-ben elfoglalta Szeged várát, az erdélyi rendek pedig nem voltak hajlandóak végrehajtani az egyezményt. Ez újabb fordulat a Partium, így Debrecen és környéke életében is. A tíz évig tartó bizonytalanság után, majd amikor Fráter Györgyöt Castaldo tábornok 1551. december 17-én meggyilkoltatta, elindult a török 1552. évi nyári hadjárata. Kezükre került nemcsak Temesvár és Lippa, hanem a Tisza vonalát védő Szolnok is. Ezzel Szabolcs megye déli és Bihar megye nyugati része a hódoltság peremvidéke lett. 1548 nyarán I. Ferdinánd parancsára vizsgálta a leleszi konvent özvegy Parlagi Lászlóné és Bornemissza Miklósné Parlagi Katalin illetve Parlagi Zsigmond közötti hatalmaskodási ügyét. Ugyanez év őszén Félegyházi Ferencné Parlagi Katalin állt szembe özvegy Parlagi Lászlónéval és fiával. A leleszi konvent I. Ferdinánd parancsára helyezte vissza birtokaiba, köztük Sámson részeibe. 1549 tavaszán pedig Parlagi László fiai és leányai ugyancsak a leleszi konvent előtt tiltakoztak Félegyházi Ferenccel szemben ugyanezen részbirtokok miatt.

128 1551. január közepén kelt I. Ferdinándnak Szabolcs vármegyéhez küldött parancslevele, hogy a Zeleméri és Parlagi családok közötti osztozkodásnál járjon el és állapítsa meg a közös örökséget. A sorolt birtokok között találjuk Sámson részeit is.

129 Érdemes megemlítenünk, hogy az 1469-ben említett Darázstelek birtokrész mellett, az 1548 nyári hatalmaskodási ügyben szerepel először okleveles forrásban a Diósváralja birtokrész név. Bihar vármegye 1552. évi dica-adóösszeírásában Sámson földesurai a következők: özvegy (albisi) Zólyomi Lászlóné 20 jobbágytelekkel, özvegy Parlaghy Lászlóné 8,5 portával. Félegyházi Ferencnek 9 telke volt, özvegy Bornemissza Miklósnénak pedig 4 és fél. Ok mind a régi földesúri családok leszármazottai. Enyingi Török Jánosnak Debrecen földesurának csak 2 portája volt és összeírták 1 olyan jobbágyát, aki szegénysége miatt nem tudott adót fizetni. Paksi Jóbnak, Bajoni Ferencnek l-l telke volt. Bajoni feltehetően 1531 után szerezte ezt a portát. Forgách Zsigmond földesurasága alá 5 jobbágyporta tartozott, Varkoch Tamást pedig 3 portával és 2 pusztatelekkel írták össze.

130 A falunak tehát 57 adóköteles portája volt. Az elhagyott telkek száma - 2 - elhanyagolható és zselléresedésre sincs adatunk. Ilyen körülmények között kezdődött a török hódoltság szoros közelségében új korszak a falu történetében. (In: Hajdúsámson története és néprajza. Szerk.: Gazdag István. Hajdúsámson, 2000.13-62.) HBML. IV.A. 1021/d. 8 Kápt. 96/21.1548. június 27. Lelesz. A konvent jelentése a király június 13-i parancsára - HBML. IV.A. 1021/d. 9. Kápt. 95/67.1548. október 20. Lelesz. A konvent jelentése - HBML. IVA. 1021/d. 9. Kápt. 95/15.1549. április 10. Lelesz. A konvent jelentése HBML. IVA. 1021/d. 1. Kápt. 106.1551. január 18. Pozsony. Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1-2. (Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Budapest, 1990.) I. 224. C^ 575