Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Ferencesek és domonkosok Debrecenben a reformáció koráig

A város földesura 1547-ben enyingi Török János lett, aki a család dunántúli birtokait már 1544-ben átvette. Bár vránai perjel volt, Pápa városába a salvatorianus ferencesekkel szemben hitújító prédikátorokat hozott. Debrecen 1547 után a reformáció útjára lépett és a ferences kolostor élete egyre lehetetlenebbé vált. Édesanyja Pemflinger Kata élete utolsó szakaszát a városban töltötte. A lutheri irányzat hűséges követője lett - Szeretni György II. Lajos és Szapolyai János királyok udvari káplánja „leona lutterania," lutheránus nőoroszlán névvel illette - de gyóntatóját a ferencesek közül választotta és 1551-ben a kolostor sírboltjában temették el.

24 Szóltunk korábban arról, hogy a kolostor kertjének egy része cinterem volt, ahová temetkeztek. A jelenlegi Csapó u. 13. szám alatti illetve a volt Dégenfeld tér sarki épület 1950-es évekbeli alapozásakor sok csontváz került napvilágra. 1552. október 12-én kelt végrendeletében Kamonczy István váradi kanonok 10 forintot hagyott a debreceni kolostorra, de hozzátette - „...ha ugyan el nem pusztult".

25 Valóban a ferencesek ez év késő őszén a reformációnak a városban történt megerősödése és patrónusok, Martinuzzi Fráter György megölése után távoztak Debrecenből. A kolostor épületét a város ispotállyá, szegények kórházává és menhelyévé alakította át s egybekapcsolta az 1529-ben alapított városi ispotállyal. 1561-ben Szapolyai János a telket a rajta álló épülettel a városnak adományozta. A volt kolostorépületet már az 1564. őszi nagy tűzvész - amikor a gótikus Szent András templom is megégett - súlyosan megrongálta. A város helyreállíttatta és 1578-ban Báthori Kristóf erdélyi fejedelem az épületet kertjével együtt a városnak adta örök adományként. A váradi Káptalan Debrecent e birtokba ellentmondás nélkül be is iktatta. Az ún. belső ispotályt 1640-ben újból tűz pusztította, de egy 1717. évi tanújegyzőkönyv szerint fél évszázaddal korábban, tehát az 1660-as években, még felismerhetők voltak a korábbi refrektórium festett falai.

26 (In: Történeti és néprajzi tanulmányok. Szerk.: Ujváry Zoltán. Debrecen, 1994. 19-26) 24 Karácsonyi i. m. I. 157. enyingi Török Bálintné Pemflinger Kata elhunytát tévesen adta meg 1546-ban.; Szeretni György: Emlékirata Magyarország romlásáról. (Magyar Történelmi Emlékek. Második Osztály: írók. I. (Pest, 1857) 99-100. 25 Karácsonyi i. m. 1.157-158. Kamonczy István lehet hogy közeli rokona volt Kamonczy Kristófnak, aki 1533-ban a debreceni kolostor gvárdiánja volt. 26 Zoltai Lajos: Települések i. m. 29.; Balogh István: Debrecen i. m. 12.; A kolostort lásd még Módy György: Debrecen XIV-XVIII. századi egyházi építéstörténete. Csokonai Kalendárium 1991/1992. (Debrecen, 1991. Szerk.: Várhelyi Ilona, Debrecen, 1991.) 189-191. és uő: Ferencrendiek és domonkosok Debrecenben a reformáció előtt. Csokonai Kalendárium 1993. (Szerk.: Várhelyi Ilona, Debrecen, 1992) 179-182. c. tudományos népszerűsítő', irodalmi hivatkozás nélküli cikkekben. C^ 151