Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

iktatásának ellentmondott, 1493 őszén a saját ottani részbirtokát adta el a nagy hatalmú Bakócznak.

73 Ez mutatja, hogy valóban tényleges részbirtoka volt Polgáron, hiszen ha Jánosy beiktatásakor az ellentmondásnak csak régi jogon való igény lett volna az alapja - mint ahogyan ez is szokásban volt - birtok része eladására nem kerülhetett volna sor. Az pedig, hogy Jánosy a szentmargitai birtokjogát, mely korábban zálogjog volt, Bakócznak eladhatta, arra mutat, hogy a település, amely az Árpád- korban valóban feltehetően egészében az egri püspökség birtoka volt, a XIV-XV. század során nagy részben kikerült a püspökség tényleges birtoklása^!, mint ahogyan erre korábban következtettünk is. A valamikor fél országnyi Hunyadi birtokok széthullására és Corvin János pénzhiányának állandóságára jellemző, hogy a korábban több részletben felvett összesen 17 200 forint kölcsön „törlesztése fejében" 1495 tavaszán ő adományozta a zsámbéki és derecskéi birtokát, valamint az elzálogosított polgári és margitai birtokokra való örökjogát Bakócz Tamásnak.

74 Ez világosan mutatja, hogy Corvin álláspontja szerint 1492-ben mindkét birtok zálogként került Jánosy István nevére. A tulajdonképpen már ekkor - 1492. év végétől - egri püspök Bakóczot, aki pár évig a győri püspöki széket is megtartotta, ezután most Corvin adománya alapján kétszer is bevezették Polgár és Szentmargita birtokába, 1495-ben és 1500-ban. II. Ulászló a budai káptalannak 1500. szeptemberében már azt hagyta meg, hogy az érseken kívül testvérét Erdődy Bálintot és unokatestvéreit: Pétert, Pált és Jánost, valamint „a másik Bálintot" is iktassa be a két falu birtokába, viszont a tényleges beiktatásra külön-külön mindegyik faluban csak másfél hónap múlva került sor ellentmondás nélkül. Szentmargita határosai a beiktatáskor: Csege, Ráskai Balázsé 1490 óta Corvin János adományából; Máta Corvin Jánosé; Pród Szapolyai Jánosé; és Keszi helyi birtokosoké. Polgár határosai: Kisfalud Perényi Imréé; Szederkény Beatrix királynőé; Tedej Szapolyai Jánosé és Zeleméri Mihályé.

75 Bakócz a birtokokat 1493 óta használta, jövedelmük szerepel az egri püspöki számadásokban (Polgary és Margytha). Bakócz Tamás udvartartási számadókönyvében található értékes adatokkal a két birtok gazdálkodásának tárgyalásánál foglalkozunk. az egyházi intézetekre. (Pest, 1872.) II. 6. valamint Kandra i. m. Adatok I. 412, 425. - Bakócz egri püspökségét a pápa csak 1497. június 9-én erősítette meg. 73 Kandra K. i. m. Adatok I. 412. - Sugár Reg. 41. Schönherr Gy. i. m. 220. és Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás. Magyar Történeti Életrajzok. (Bp., 1899.) 58. - Fraknói zsámbéki és derecskéi, valamint polgári és margitai uradalmakat ír, nyilván téves fogalomhasználatból Derecske, Polgár, és Szentmargita a debreceni uradalomhoz tartoztak. Arról később szólunk, hogy Polgár hasonlóan Bőszörményhez egy kisebb uradalmi gazdaságigazgatási központ volt, de Derecske ilyen szerepére semmilyen adat nincs. Corvin János pécsi káptalan előtt 1495. március 24-én tett örökbevallását Polgári és Szentmargita birtokok név szerinti említése nélkül közli Koller, Josephus: História episcopatus Quinqueecclesiarum I-VII. (Posonii, 1782-1812.) IV. 473. 75 Kandra K. i. m. Adatok I. 423, 425. - Sugár Reg. 42-47. - Az 1495. évi birtokbaiktatás a Borsod megyei, Ároktőre is vonatkozott, melyet Bakócz két részben 1494 telén szerzett meg. 388 ^)