Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

Szapolyai István nádor is megerősítette, a budai káptalan Jánosyt 1492. márciu­sában beiktatta - Szentmargitára csak zálog címén -, de Polgárra Perényi Imre asz­talnokmester, a pártos István másik fia, Szentmargitára pedig Rozgonyi László özvegye, Erzsébet asszony, Bajomi Miklós és Fejes Ambrus ellentmondtak. Bajomi Miklós nevében a tiltakozást Óbudai Zsidó János jelentette be, ami a köztük levő anyagi kapcsolat - esetleg zálogba adás-bizonyítéka. 69 Kitűnik tehát, hogy Perényi István örökösei Polgárra vonatkozó évszázados birtokjogukat fenntartották, Szentmargitán pedig a Bajomi, Rozgonyi örökösök érvényesítették jogaikat, Má­tyás király már ismertetett 1458. évi adománylevelére hivatkozva. Az egri egyház - püspökség és a káptalan - nyilván azért nem mondott ellen a beiktatásnak, mert Corvin János adományozása, illetve zálogba adás nem érinthette az ő szentmar­gitai és polgári részbirtoklásukat. Úgy véljük, hogy Corvin polgári-szentmargitai uradalma jövedelméhez sem jutott hozzá ténylegesen, hiszen Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök, királyi kincstartó Mátyás halála után is megtartotta a Hunyadi birtokok kezelését. Tud­juk, hogy a jövedelmeket pedig az elhunyt királynak adott kölcsönök törlesztése fejében nagyrészt magának foglalta le. 70 1492 őszén Corvin János a nádor előtt Jánosy Istvántól mindkét birtokot - bár már használni kezdte azokat - visszavette, ki is iktatták ezekből, de - „érdemeire tekintettel" azokat újból (!) neki adományozta a templomok kegyuraságával. 71 Ezek szerint 1490 nyár vége és 1492 ősze között valami bizonytalan anyagi kap­csolat állt fenn közöttük, ezt igazolná az is, hogy 1490-ben Szentmargitát csak zá­logba kapta Jánosy. Ugyanakkor ez a visszavétel és újabb adományozás bizo­nyítja, hogy a korábbi ellentmondások dacára Jánosyt mégis beiktatták 1492 ta­vaszán. Viszont igen valószínű, hogy Jánosy a két birtok jövedelmét ténylegesen nem mondhatta a magáénak. így válik érthetővé, hogy 1493. januárjában - alig két és fél hónappal az újabb megadományozás után - ezeket előbb 4000, majd 8000 forintért mindkét falu (villas seu possessiones Zenth Margitka et Polgary) templo­mának kegyuraságával együtt a nagy birtokszerző korábban győri, majd egri püspöknek, Bakócz Tamásnak eladta, melyhez Bakócz a király hozzájárulását és megerősítését is megszerezte. 72 Perényi Imre, aki 1492-ben Jánosy polgári birtokba 69 Fraknói Vilmos: Bakócz Tamás prímás birtokszerzeményei. Századok XXI. (1888) 122. és Kandra i. m. Adatok I. 412, 425. valamint Sugár Reg. 30, 31, 32, 34, 35. - A Gömör megyei Jánosy család 1470 óta birtokos Szabolcsban. Ekkor adományozta Mátyás kedvelt hívének Jánosy Gáspárnak a hűtlenné vált Kapolcsi Mihály koronára szállt piricsei és kapolos-apáti, valamint többi birtokát (Teleki i. m. XI. 426.). 70 Schönherr Gy. i. m. 181-182. - A püspök örökösei elleni per során megvizsgált számadásokból kiderült, hogy 1491-hen csak a debreceni uradalom 450 aranyforint jövedelmet hozott. 71 Sugár Reg. 37. 72 Fraknói V. i. m. 122. Sugár Reg. 38,39, 40. Az összeg Ulászló király a Bakócz javára szóló átírást jóváhagyó oklevelében 8000 forint. Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel £^ 387

Next

/
Oldalképek
Tartalom