Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

Csőszt és Kékesegyházát, mint egész vagy részbirtokokat. De mind a kettő Polgárral együtt a Hunyadiak kezére került, amit bizonyít az az adatunk, amely szerint 1476-ban zálog címén Szilágyi Erzsébet igényt tartott a Szabolcs megyei Böszörmény várossal együtt 25 birtokra, melyeket az oklevél ugyan Bihar megyeieknek mond, de egy kivételével - Szentpéterszeg - mind a középkori Szabolcshoz tartoztak. Az itt felsorolt birtokok nagy része praedium, közöttük találjuk Kékesegyházát és Csőszegyházát is (Kekeseghaza és Cheuseghaza).

61 A terület, ahol ezek a még ma sem teljesen azonosított falvak, prédiumok feküdtek, a Debrecen-Hatház-Téglás-Dorog-Nánás-Polgár-Szentmargita-Balmazújváros-Debrecen határvonallal bezárt térséggel azonos. A kisebb falvak és a prédiumok nagy része a Hortobágy északi részén terült el, s ezek a Hunyadiak debreceni uradalmának azt a részét képezték, melyet Böszörményből igazgatott a földesúr officialisa.

62 Polgár, Csősz, Kékesegyháza és Szentmiklós végleg vagy 1465 nyarán került a Hunyadiak kezére, amikor Mátyás anyjának adományozta a volt zempléni főispán és királyi asztalnokmester, Perényi István ellen hozott főbenjáró ítélet nyomán birtokainak kétharmada feletti illetőséget, azok kiváltásáig, vagy 1479-ben, amikor a király Perényi minden birtokát elkobozta a Felvidéken végbevitt pusztításért.

63 Ez a Perényi István, János tárnokmester három fia közül az egyik. Láttuk, 1455-től Polgár, Csősz, Kékesegyháza az apjuké volt. Hogy Szentmargita egész vagy részbirtoka mikor került végleg a Hunyadiakhoz, arra vonatkozóan csak valószínűsíthetjük az 1475 és 1481 közötti időszakot. Feltételezhetjük azt is, hogy az 1440-50-es években pusztásodott Polgárt és Szentmargitát éppen a Hunyadiak népesítették be újra és Polgárt már arra a helyre, ahol a század végén és a XVI. században is állott. A két birtok feltehetően külön gazdasági egységet képezett a debreceni uradalmon belül. Lehet, hogy ezért nem találjuk sem Polgárt, sem Szentmargitát az 1476. évi a Böszörménnyel együtt sorolt kevésbé értékes kisebb falvaik és prédiumok között. 61 Csánki D. i. m. 1. 633-634. - Böszörményen kívül a következő birtokokról van szó: Cégény, Szentdemeter, Papegyháza, Bagota, Nagynádfenék, Salamon, Zöldhalom, Móregyháza, Megyesegyháza, Simonegyháza, Hetvenegyháza, Pródegyháza, Süldő, Kajánteleke, Videgyháza, Bedehalma, Urkuta, Csőszegyháza, Kékesegyháza, Poroszló, Fövenyes, Sárkuta, Háromághortobágy, Szentpéterszege (az utóbbiak esetében a Rozgonyiak ellentmondtak a beiktatásnak). Ezek a falvak és prédiumok Papegyháza, Nagynádfenék, Salamon, Zöldhalom, Móregyháza, Megyesegyháza, Pródegyháza, Kajánteleke, Bedehalma, Urkuta, Csőszegyháza, Kékesegyháza, Fövenyes, Sárkuta és Háromághortobágy prédiumok kivételével már 1411-ben a debreceni umdalom tartozékai voltak. (Csánki D, i. m. I. 598.). Csánki hibásan Tőzegegyházát olvasott Csőszegyháza helyett. 62 A Hunyadiak debreceni uradalmának böszörményi és onnan igazgatott birtokaira lásd Módy György: Hajdúböszörmény és környéke a XIII. századtól a hajdúk, letelepedéséig c. tanulmányt Hajdúböszörmény története (Szerk. Szendrey István Debrecen, 1973.) 45. és köv. 63 Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon XI. és V. (Pest, 1856.) 131. C^ 385