Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

Ezen birtokai jövedelméhez Corvin nem juthatott hozzá mert Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök, királyi kincstartó Mátyás halála után is megtartotta a Hunyadi birtokok kezelését. A jövedelmeket pedig az elhunyt királynak nyújtott kölcsönök törlesztése fejében nagyrészt magának foglalta le. Véleményünk szerint így Jánosy István szintén nem mondhatta a két birtokot ténylegesen a magáénak.

5 Ilyen körülmények között érthető, hogy Jánosy 1493-ban átíratta azokat előbb 4000 majd 8000 forintért a nagy birtokszerző egri püspöknek, Bakócz Tamásnak. Ugyanebben az évben Perényi Imre is átadta a maga polgári részbirtokát a nagyhatalmú Bakócznak.

6 A valamikor félországnyi Hunyadi birtokok széthullására és Corvin János állandó pénzzavaraira jellemző, hogy a korábban több részletben felvett összesen 17 200 forint kölcsön „viszonzásaként" 1495-ben Bakócz Tamásnak adományozta a zsámbéki és derecskéi uradalmakat s az elzálogosított polgári és margitai uradalmakra való örökjogát.

7 A két falu már 1493-ban szerepel is az egri püspöki számadásokban (Polgary, Margytha). Bakócz Tamás udvartartási számadókönyvében található értékes adatokra visszatérünk a két helység gazdaságtörténeténél.

8 A koronára szállt piricsei és kapolcs-apáti és többi birtokát ekkor adományozta kedvelt hívének, Jánosy Gáspárnak (Teleki i. m. XI. 426). 5 Schönherr i. m. 181-2. - A püspök örökösei elleni per során megvizsgált számadásokból kiderült, hogy 1491-ben csak a debreceni uradalom 450 Ft jövedelmet hozott. 6 Fraknói i. m. 122. - Az összeget 1493-ban Ulászló emelte 8000 Ft-ra a Bakócz javára szóló átírás jóváhagyásakor. - Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre... (Pest, 1872) II. 6. és Kandra: Adatok I. All., 425. 7 Schönherr i. m. 220 és Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás - Magyar Történeti Életrajzok (Budapest, 1899) 58. - Polgár és Szentmargita birtokok névszerinti említése nélkül a pécsi káptalan eló'tt 1495. március 24-én tett örökbevallását közli Koller, Josephus: História episcopatus Quinqueecclesiarum (Posonii, 1782-1812.1-VII) IV. 473 is. Corvin 1495-ben semmisnek nyilvánította az összes adomány- és zálogleveleket, melyeket Mátyás halála után az egyházi és világi nagyurak tapasztalatlanságával visszaélve kicsikartak tőle. (Schönherr i. m. 222.) A birtokéhes Bakócz ugyanis a Hunyadi birtokok még megmaradt részeiből is ki akarta forgatni. Végül is Corvin János kénytelen volt az 1498. évi országgyűlés nyilvánossága előtt bepanaszolni a közben prímási székbe emelkedett Bakóczot és Ernuszt Zsigmond pécsi püspököt. Egyúttal Ulászlótól új adományleveleket kért összes birtokaira, azokra is, melyeket jogtalanul idegenek vettek kezükbe. Vádiratában a Bakócz Tamás által kierőszakolt adományozások között ott találjuk Polgárt és Szentmargitát is (possesiones... Polgary, Zenthtnargytha). Az ügyben hozott döntésről nem szólnak forrásaink. Bizonyos, hogy Corvin alaposan megindokolt panasza hozzájárult ahhoz, hogy az 1498. évi országgyűlés 55. és 65. cikkelyei megtiltották, hogy főpapok akár maguk, akár egyházuk részére birtokokat szerezzenek. Az országgyűlés ezen határozatainak azonban soha érvényt nem szereztek (Schönherr i. m. 237-240, Fraknói i. m. 71-74). - Corvin panaszlevelét 1. Hazai okmánytár Codex diplomaticus patrius. IV. (kiadják Nagy Imre és többen, Győr, 1867) 439 és köv. 8 Bakócs-Codex vagy Bakócs Tamás egri püspök udvartartási számadó-könyve 1493-6 évekről. Az Ipolyi-féle másolat után közli Kandra Kabos (továbbiakban Kandra Adatok II.) 345 és köv. C^ 347