Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

rendelete alapján Debrecen városát az uradalom tizennégy Szabolcs megyei, hét bihari és egy borsodi helységével - más birtokokkal együtt - a kis Corvin János kapta meg örökségként és apjától örök adományul. Mátyás király 1484. november 11-én kiadott adománylevelével erősítette meg ezekben a birtokokban, közöttük ott találjuk Polgárt és Szentmargitát (Polgary, Zenthmargita). Corvin János beiktatása a következő év január 13-18. között meg is történt.

3 Hat év múlva, a Mátyás halála utáni zavaros helyzetben a párthíveknek és pénznek mindig nagy szükségében levő János herceg a két birtokot Jánosy Istvánra írta át, - hű szolgálataiért és 4000 aranyforintért. Miután Szapolyai István nádor megerősítette az adományt, a budai káptalan az új birtokost 1492-ben beiktatta, de Polgárra Perényi Imre, Szentmargitára pedig Rozgonyi László özvegye és Bajoni Miklós ellentmondtak.

4 birtokok között (praedium Chewz, ecclesia Kekus). A két prédium 1521-ben is előjön (praedium Chewz, Kekoseghaza), mint káptalani részek (Cs. I. 524., 523., 539). - A Hunyadiak kezére feltehetően vagy 1465-ben került, amikor Mátyás anyjának adományozta Perényi István birtokainak két része feletti illetőséget, az ellene hozott főbenjáró ítélet nyomán, azok kiváltásáig, vagy 1479-ben, amikor Perényi minden birtokát elkobozta a Felvidéken végbevitt pusztításaiért (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon XI. Pest, 1855.130 és i. m. V. Pest, 1856.131). Szentmargita első említése idején - Fehér Szentmargita (Feierzenthmargita) - a hozzátartozó halászóhelyekkel együtt az egri püspökség ősi, még Szent István által adományozott birtokai között szerepel IV. Béla 1261. szept. 9-én kibocsátott oklevelében (Szentpétery Imre szerk. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1.1001-1270. Budapest, 1923. 386/1267). Az oklevél V. István 1271. évi átiratában maradt fenn (Szentpétery i. m. II. 1. füzet. Budapest, 1943. 118-124/2123). Fehérszentmargita mellett itt szerepel Csőszd (Cheuzd) halászóhelyeivel és halastavaival, valamint Danát nevű erdővel (cum silva Danath) és Kékös (Kekus) szintén halászóhelyeivel. Az oklevél szövegét kiadta Fejér is, de csonkítva és hibás olvasattal (F. IV/3.3341 és V/l. 152). - 1458-ban Mátyás Bajoni Istvánnak és Gecsei Sebestyén fiainak, Györgynek és Istvánnak adományozta még Hunyadi János török elleni hadjárataiban tanúsított vitézségükért Csege-Szentmiklós falut (possesio Chegezenthmyklos) és Szentmargit prédiumot (predium Zenthmargyth) és a váradi káptalan ellentmondás nélkül be is iktatta őket. (A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Szerk.: Géresi Kálmán. Budapest, 1885. II. 318. és 319.) - A két birtok földesura korábban valószínűleg Hunyadi Jánosné uradalmi tisztje, Mátai Tamás lehetett, mert a királyi adomány ellenére 1461-ben Csegeszentmiklóst „Matha Miklós foglalván tartja", pedig Szilágyi Mihály 1460-ban, Mátyás 1461-ben intette a csegeszentmiklósiakat, hogy az új földesuruknak mindenben engedelmeskedjenek (Károlyi család oklevéltára. II. 330-31 és 336). Szentmargit prédiumot 1458-ban a Bajoniak kezén említik (Cs. I. 526). - Böszörmény 1446 óta, a debreceni uradalom többi részei 1450-től voltak a Hunyadiak kezén. 3 Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. - Magyar Történeti Életrajzok (Budapest, 1894) 31. és 315-17., valamint Cs. I. 535.,634. - A bihari birtokok: Sámson, Haláp, Derecske, Tóthfalu, Gáborján, Keresztúr és Szentpéterszege, a borsodi Ároktő. A többi Szabolcs megyei: Újváros, Máta, Szentmiklós, Pród, Vidmonostora, Hatház, Téglás, Tetétlen, Kába, Szoboszló, Sziget és Érhegyes. - A beiktatásról a budai káptalan 1485. január 28-án kelt jelentését idézi Schönherr i. m. 31. 4 Fraknói Vilmos: Bakocs Tamás prímás birtokszerzeményei (Száz. XXII. 1888.122), Kandra: Adatok I. 412., 425. - A Jánosy család Szabolcsban 1470 óta birtokos. Mátyás a hűtlen Kapolcsi Mihály 346^5