Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

olgár és Szentmargita 1484-1612 között A debreceni Déri Múzeumba újabban bekerült két XVI-XVII. századi polgári pénzlelet a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában még a század elején meghatározott két szintén onnan származó éremlelettel együtt alkalmas volt általános helytörténeti, és gazdaságtörténeti következtetések levonására.

1 Már csak e leletek komplex értékelhetősége is megkívánta, hogy Polgár és a sorsában osztozó Szentmargita XV. sz. végi és XVI. századi történetét tüzetesebben tárgyaljuk, s kitekintésként röviden szóljunk a hajdúk ott való megtelepedéséről. Tárgyválasztásunknál figyelembe vettük azt, hogy a hajdúság történetének monografikus feldolgozása megérett s nem elhanyagolható immár a későbbi hajdútelepülések középkori történetének vizsgálata sem. A XV. század derekán mindkettő a Hunyadiak hatalmas kiterjedésű debreceni uradalmához tartozott.

2 Az uradalom földesura 1461-től Szilágyi Erzsébet. Vég1 1965 június-júliusában került be a Déri Múzeumba a 849 db-ból álló és 1966. március 5-én az újabb 771 db-ból álló polgári éremlelet. - Lásd Módy György-Gedai István-Kahler Frigyes: XVIXVII. századi pénzleletek Polgárról - jelen kiadványban - DMÉ. 1965. 2 Az egri káptalan Polgárra való későbbi földesúri igényét a következő adat világítja meg: 1343-ban Dezsó'fia Péter polgári részbirtokát adta cserébe a káptalan borsodmegyei Bogácson levő részbirtokáért. (Az egri főegyház Szent János könyve. Liber S. Johannis, in anno Domini 1643. - Adatok az egri egyházmegye történelméhez I. szerk.: Kandra Kabos. 393-575. Továbbiakban Adatok I. 412.) 1352-ben Pagar néven említi az egri káptalani levéltár egyik okmánya. (Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890.

1. 254., továbbiakban: Cs) Egy 1430. évi oklevél, mely Perényi Imre és Péter örököseinek birtokait felsorolja, említi Polgárt és a szomszédos Csőszegyházát (Polgar-Cesekhaza) mint borsodmegyei birtokokat, melyeket Csorbakő vára tartozékaként Szuhoggyal, Ormóssal, Tövisessel, Kelecsénnyel, a két Telekessel, Kisfaluddal, Odolmánnal és egy név szerint nem említett néptelen faluval együtt foglal össze. (Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Budae, 1829-1844. X/7. 230., továbbiakban F.). - Zsigmond ugyancsak 1430-ban Perényi Péter fiai, János és Miklós részére kiadott birtokbaiktatási parancsában nem szerepel Polgár. így bizonyos, hogy Perényi Imre örököseinek jutott (F. X/7.237). - Polgáron tehát az 1430-as években az egri káptalan és a Petényiek részbirtokosok. 1435-ben a káptalannak részei vannak a Polgár melletti Csősz pusztán (praedium Chewz). 1454-ben a Perényiek Polgár, Csőszegyház és Kékös pusztákon bírtak részeket (Polgár, Kekos, Chewsighaz). 1461-ből újabb adatunk van a káptalan Csősz pusztai részeiről. 1464-ben pedig Csősz puszta és Kékösegyháza puszta szerepelnek a káptalani 9 C^ 345