Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

három évszázadon át meghatározó szerepet játszó Gutkeled nemzetségbeliek ősi adomány- és szerzett birtokai - a debreceni uradalomhoz tartozó egész és részbirtokok kivételével - Albisi Dávid volt zólyomi, majd bihari ispán családjához kerültek, akiket 1417 körültói Albisi Zólyomi-aknak kezdtek nevezni. A férfikort megért felmenó'i életkorához képest Debreceni László fiatalon, 38 évesen halt meg, 1404 év végén. Alig húsz évvel élte túl nagyapja (!) testvérét Gergelyt és unokatestvérét Istvánt. Fia nem volt, két leánya Zsófia és Katalin. Felesége nevét nem ismerjük, adatunk egy leány testvéréről, Katalinról van. Ő ónodi Czudar Benedek felesége lett. Dózsa nádor Pál fiának két leánya, a másik ágon pedig Jakab fia Istvánnak egyetlen leánya volt. Ha figyelmezünk arra, hogy a Dorog dédunokák között „Dobi" Péter is született Monaki, akkor mondhatjuk, egyszerre estek ki a szabolcsi és bihari Nyír történelmének meghatározó szereplői közül a XII. század eleje óta jelen volt Gutkeled nembeliek és a két nemzedék (!) alatt vagyont, befolyást és tekintélyt szerzett Debreceni család, miután Dózsa a legmagasabb tisztet, a nádorságot is elnyerte. Tursámson, majd a külön életét élő Szalóksámson és a tatárjárás után talán önálló falu szintjén újra sem népesedett Köpcs és Bigécs népessége nagyságára, jobbágyparasztjainak életére, gazdasági erejére vonatkozóan annyit tudunk, amennyit a XIII. század végi püspöki tizedjegyzék és az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekből levonhattunk. Láttuk, Tursámson a XIV. század második felétől vámos hely volt. Bizonyos, hogy a kutatott területen is a XIII. században még különböző jogállású szolga, félszabad, szabad - és különböző földesúri szolgáltatásokkal terhelt falusi népességből az 1290-es évek után a XIV. század közepére lassan egységesülő jobbágy parasztság alakult ki. Gazdálkodásának alapja a jobbágy telekrendszere lett. A középkori magyar falu az 1330-as évek után a telekszervezetben élő jobbágyság települési, gazdasági és társadalmi egysége. Alapja a faluban lévő belső telek - a jobbágy háza és udvara - melyhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a meghatározott nagyságú szántóföld, rét és a falu külső határán belül ekkor, de még később is osztatlanul lévő földek használatának jogosultsága. A jobbágyok életéről közvetlen adatunk nincs. A megélhetést a földművelés mellett Sámson tájföldrajzi viszonyait rekonstruálva a jelentős állattartás biztosította. Határában sok volt a ligetes-erdős terület és még több a jó legelőnek alkalmas rét. A falu külső képét, települési rendjét erre vonatkozó adatok híján megrajzolni nem tudjuk. A templom és a paróchiaház mellett csak a földesúri udvarház és a tiszttartó háza lehetett komolyabb építmény. Az ismertetett adatok bizonyítják, hogy a sámsoni jobbágyok maguk is áldozatai voltak erőszakoskodásoknak, de ők is részt vettek a szomszéd birtokosok falvaiban az erdőknek, állatállománynak és lakosoknak erőszakos háborgatásában. CS 561