Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

nyire birtokperekben a család más tagjaival együtt. 109 Utoljára 1389-ben szerepel. Ekkor Zsigmond király utasítja az ország hatóságait, hogy Debreceni István és Debreceni János fia László jobbágyai felett ne bíráskodjanak. 110 Pál fia Gergely ugyancsak birtokperben 1378-ban és Istvánnal együtt 1379-ben, 1380-ban és 1382­ben kerül szemünk elé. 111 Az egyaránt hosszú életű Istvánnak csak egy leánya, Gergelynek pedig nem volt utódja. Bizonyos, hogy a család birtokügyeit a két idősebb unokatestvér intézte az 1370­es években. Gergely unokaöccsei, István másod unokaöccsei, a László-fiak közül Miklós 1365 körül meghalhatott, forrásainkban később nem tudjuk nyomát lelni utódainak sem. János pedig szintén csak az 1378., 1379. és 1380. évi birtokperekben szerepel. Őket mind a két nagybátyjuk túlélte. Az 1380-as években már öreg István mellett a város földesura az utolsó Debreceni, János fia László. Ők kérték 1389-ben Zsigmond királyt, hogy újítsa meg a Dózsa fiaknak még Nagy Lajos által 1347-ben adományozott jogot arra, hogy jobbágyaik felett idegen bíróság ne ítélkezhessen. A Debreceniek utolsó nemzedékeinek tevékenységéről keveset tudunk. Jakab és Pál fiai és leányai házasságkötéseikkel szorosan kapcsolódtak az 1360 utáni arisz­tokráciához. Jakab fia István első felesége Gutkeled nembeli Dobi Margit, ebből a házasságból származó egyetlen leányát Ilonát Domoszlói Demeter vette el. Pál nagy kort megérő gyermektelen fia Gergely somlyai Báthori Erzsébetet vette fele­ségül. Pál egyik lányát Szécsi Miklós későbbi nádorhoz, másik leányát Hédervári Miklóshoz adta férjhez. 112 A Dózsa nádor ágát egyenes fiágon folytató Pál fia Lász­ló feleségének nem ismerjük a nevét, de sajnos nem tudjuk, hogy ki volt az ő fiának a rövid életű Jánosnak a házastársa. Csak a Debreceni uradalom különböző részei­hez 1405 után jogot tartó családok sorát figyelembe véve, gondolhatjuk, hogy vagy Jánosnak, vagy a fiának Lászlónak, az utolsó Debreceni-nek Monaki leány volt a fe­lesége. 1395-ben ugyanis Debreceni János fia László és Monaki Sandrin adtak a csa­póknak szabadalomlevelet. A kutatás korábban gondolt arra, hogy Monaki Sandrin Debreceni László sógora volt, viszont Lászlónak csak egyetlen leány testvéréről tu­dunk Katalinról, akit ónodi Czudar Benedek vett feleségül. 113 109 Zichy okmánytár III. 336., 587-593., IV. 101-102., 167., 238-240. 110 Zichy okmánytár IV. 388. 111 1378: Zichy okmánytár IV. 65-66. - és a 109. jegyzetben megadott helyek. 112 Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása (Bp. 1970) 154. 113 Balogh: A legrégibb debreceni céhlevelek, i. m. 134-135. - Monaki Sandrin esetlegesen Deb­receni László sógora: Zoltai: Települések i. m. 16. - De ez a Sandrin az ifjabbik kell legyen, hiszen anyja 1394-ben már özvegy, kúriája Macson volt. Az 1394. évi ügy folytatását meg­örökítő 1410. oklevélben mint Macsi Sandrin özvegye szerepel: Zichy okmánytár VI. 29-30., 64. - A macsi-hosszúmacsi és az egyházasmacsi-szentgyörgyi jobbágyok kétfelé történő' egyházi adózásának perét a Szentgyörgyegyházán birtokos Várdaiakkal szemben 1414-ben Debreceni László özvegye és - ezúttal így nevezik - Debreceni Sandrin özvegye folytatta: Zichy okmánytár VI. 318-319. - Sandrin apja Monaki Mihály 1377-ben Hatházon birtokos: Kállay-család levéltára II. 176. fa 227

Next

/
Oldalképek
Tartalom