Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Debrecen Árpád-kori és középkori régészeti kutatottsága

bizonyos mértékig saját állásfoglalása is szembe kerül, amikor a tatárjárás előtti Debrecent a Nagy templom környékére lokalizálja. Ennek a falunak kellett legyen nyugati és északkeleti-keleti kiterjedése is. Bizonyos, hogy a XIII. század végi Debrecennek már része a Zoltai-Balogh-Sápi-féle felfogás szerinti Domb utca környéki „halmazfalu" területe. A Böszörményi út mellett húzódó, X-XIII. századi lelőhelyek, illetve településnyomok alapján a régi baromvásártér környékén - tehát ennek a lelőhelysornak a legdélibb területén egy, a XIII. század elején is élő kora Árpád-kori falut ismer fel. Debrecen úgynevezett történeti belvárosában az Árpád-kori faluhoz egyetlen leletet kapcsol. Az 1913-ban az Aranybika Szálló építkezésekor előkerült pénzleletet, melynek legkésőbbi érméi V. István (12711272) pénzei és szlavón dénárok. Idézett munkájában más helyen a korábbi településtörténeti felfogás szerinti, XIII-XIV. századi „halmazfaluk" helyén a leletek hiányát tárgyilagosabban azzal magyarázza, hogy a belváros nagymértékű (szerintünk már a XVI. században megkezdődő) feltöltődése miatt a legkorábbi rétegeket a jelenlegi építkezések alapozásánál el sem érték. A Nap és Béke (korábban Szent Anna) utca sarkán előkerült szép, XIII. századi agyagpalackot és a Béke és Varga utca sarki építkezésnél talált Árpád-kori sarlót szerinte talán nem Debrecen falu leletei közé, hanem Torna (Boldogasszonyfalva) területéhez sorolhatjuk.

22 Az 1980-81-ben a Nagytemplom körül folytatott régészeti kutatás eredményeiből most csak annyit összegezzünk, hogy három eddig nem teljesen tisztázott körülmény csaknem bizonyosan igazoltnak tűnik. Először is, hogy az 1564-ben megégett és majd csak 1626-28-ban újjáépített gótikus Szent András-templomnak két építési fázisa volt. Az első a legkésőbben 1317-ben történt felszentelés előtti. Ehhez kapcsolható régészeti anyagot, elsősorban is építészettörténeti emléket, nem leltünk. Több mint valószínű, hogy ez a templom egyhajós, kora gótikus egyház volt, nyugati tornyát meghagyták az 1360 utánra helyezhető bővítésekor. A második korszakban épült ki az álszentélykörüljárós, három hajós csarnoktemplom, melyhez északi sekrestye-kápolna épült. Ennek falmaradványait felleltük, 1564 után a református gyülekezet ebből alakította ki a keleti falon bejárat megnyitásával és előtér építésével a forrásokból ismert imatermet. A második körülmény - amire a korábbi kutatás egyáltalán nem gondolt - az, hogy a Szent András-templomot a XV. század derekán átboltozták. Ugyanis a kutatás során kizárólag a XIV. század utolsó harmadára, illetve döntően a XV. század második felére datálható kőemlékek (gótikus bordadarabok, bordaindító vállkődarab, ablakszárkő-darab, süvegkődarab, zárókövek stb.) kerültek elő. A korábban a Szent András-templom egyetlen építészeti emlékeként számon tartott zászlós bárányos boltozati zárókő is csak a második építési fázishoz - tehát 1360 után - tartozhat. A harmadik körülmény, ami csak sejtett vagy feltételezett volt korábban: az úgynevezett északi imaterem falmaradványai alatt egy egyenes szentélyzáródású, a 22 Mesterházy i. m. 89-91. 98 ?J