Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

bízta, aki a feladatokat Debrecenből irányította. Itt ad ki oklevelet már 1317. június 21-én mint a király helyettes bírája (magister Dausa vice regie mayestatis persone judex). 47 Komáromy úgy véli, hogy Böszörményt és Szoboszlót ez idő tájt kapta ado­mányul. 48 Dózsát nehéz megbízatása igen leköthette, hiszen nincsen adatunk arra, hogy részt vett volna abban a királyi seregben, mely nyár végén, vagy ősszel az Amadé fiak újabb lázadását letörte. Július folyamán bihari és szabolcsi ispán lett, s e két megyén kívül még Szatmár, Szolnok és Kraszna megyékben is a király szemé­lyének képviseletében kiküldött bíró. Ilyen minőségében tart kivételes bírói gyűlést az öt megye részére augusztus l-jén Szalacson, majd augusztus 19-én Debrecenben. 49 Látjuk, már Dózsa első megbízatásai nyomán Debrecen kilépett abból a hely­zetből, hogy csupán a Debreceni család birtokainak központja legyen. Dózsa újabb tisztségei pedig jelentős mértékben hatottak magának a településnek a fej­lődésére is. 1318. március 22-én még Oroson ad ki Dózsa oklevelet Szabolcs me­gye gyűlésén mint Szabolcs és Bihar megyék ispánja és az öt megye különleges bírája. 50 Néhány hónap múlva nevezhette ki a király erdélyi vajdává, miután Pok Miklóst felmentette e méltóságából. 1318. augusztus 1-jére keltezhető ugyanis Pós adorjáni várnagy és szolnoki ispán bizonyságlevele, mely a tárgyalt ügyben Dó­zsának mint vajdának korábban kiadott oklevelére hivatkozik. 51 Új megbízatása újabb komoly feladatokat jelentett. 1318 végén vagy 1319 első hónapjaiban láza­dás ütötte fel a fejét Erdélyben. Ezt Mojs fia Mojs támasztotta, és az időközben el­halt Kán László fiai, még a debreceni csata után ide menekült felkelőkkel megerő­södve, akikhez a korábban kegyelmet kapott Barsa Kopasz is csatlakozott. A ki­rály ekkor Dózsára bízta Szolnok megye ispánságát is. Ilyen minőségében tart törvénykezési gyűlést 1318. december közepén Debrecenben, és ítélkezik albíráival együtt. Dózsa 1319 első felében verte le a felkelést a Belső-Szolnok megyei Csicsó váránál, majd a Kolozsvár melletti Topánál. Erdélyben a rendet az ősz és tél fo­lyamán helyreállította. 52 1318 őszére vagy telére tehető Rophoin bán halála. Hat­van-hatvanhárom éves lehetett, gyermeket nem hagyott maga után. Hét évvel ko­rábban átadott bihari falvai és a bán jelentős debreceni részbirtoka ténylegesen ekkor kerültek Dózsa tulajdonába. Joggal feltételezzük, hogy Dózsa vajda 1319 nyarán nyerte el a királytól ado­mányként a már 1316-ban hűtlenné vált Ákos nembeli Ernye fia István fiainak fa­luját, Ernyefiaistvánpályiját és a Mojs fiai Mojs és Elleus birtokában volt, mellette települt másik falut, Mojspályiját, a Keresztelő Szent Jánosegyházzal (a mai Mo­47 MOL. Dl. 96 064., 97 728. 48 Komáromy A. i. m. 4., 6. 49 Anjou-kori okmánytár. I. k. 435-437. és A nagykállói Kállay család levéltára. I—II. (Szerk.: Szentpétery Imre) Bp., 1943. 1. k. 25-26. Vö. Kristó Gy. Csák Máté... i. m. 197.S köv. old. 50 Anjou-kori okmánytár. I. k. 462. 5i Uo.479. 52 Uo. 489. MOL. Dl. 96 066., Magyarország történeti kronológiája. I. m. 196. 72 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom