Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

dalmi fejlődést azoknak a kereskedő-iparűző hospeseknek a birtokos család általi idetelepítéséhez kell kapcsolnunk, akikről a XIV. század harmincas éveiből már okleveles adatunk is van. Úgy vélem, hogy ennek a fejlődésnek a felgyorsítója Rophoin bán volt. Lényegében a debreceni uradalom megalapozóját is benne kell látnunk. Dózsa az ő kezdeményezését teljesítette ki a XIV. század első két évtizedében. Az utolsó Árpád-házi király, III. Endre halála utáni esztendőkből csak két adat szól a Debreceni családról. „Elsőnek is Beké mester bihari ispán és nemes bírótársai 1302. június 4-én kelt ítéletleveléből tudjuk meg, hogy a Dózsa mester szervienspi és Kozma ispán közötti peres ügyben Dózsa tíz nemes társával Gáborján taluban Rophoin bán előtt esküt tett.

37 Az Anjouk trónigényével szembehelyezkedő főúri párt 1305. december elején megkoronáztatta Ottó bajor herceget, IV. Béla unokáját. Ottó nem volt képes uralmát megszilárdítani. 1307 tavaszán a koronával együtt Kán László erdélyi vajdához ment, aki akkor még híve volt, de később fogságba ejtette. 1307 tavaszán adta oda Debreceni Dózsának az örökös nélkül a királyra szállt Szabolcs megyei Elep birtokot. Adományát azzal indokolta, hogy Dózsa az ő híveinek, Barsa nembeli Kopasz nádornak, Bekének és Lászlónak rokona.

38 Az bizonyos, hogy sem Rophoin, sem II. Péter, de Dózsa sem tartozhatott az Ottót támogató párthoz, hiszen Károly Róbert később Rophoint kedvelt hívének nevezi, Dózsáról pedig úgy emlékezik meg többször, mint aki az országba való érkezése óta állandó híve. Már Komáromy András is úgy vélte, hogy Ottó ezzel az adománnyal próbálta pártjára vonni Dózsát és rajta keresztül az akkor már nagy vagyonú és ezen a vidéken nagy befolyású Debreceni családot. Az Elep adományozását megörökítő oklevél számunkra a család 1290 előtti birtokviszonyainak tisztázása szempontjából sokkal fontosabb. Az oklevél ugyanis úgy jelöli meg Elepet, hogy egyik oldalról - nyugat felől - Szomajommal (későbbi neve Angyalháza), más részről viszont Dózsa birtokával határos. Már Zoltai XV-XVI. századi adatokra alapozott kutatási eredményeiből tudtuk, hogy Elep a XIII-XIV. században határos lehetett nyugaton még Balmazzal, északon Horttal, keleten pedig Cucával és Hegyessel. Hort ez időben az Ohat nemzetségével rokon és annak birtokait öröklő Pércsi családé volt. Eddig úgy tudtuk, hogy Cucát a mellette levő Fegyvernekkel és Somával együtt Dózsa csak 1311 őszén kapta meg Károly Róberttől. Az Elep adományozását megörökítő 1307. évi oklevél helyes értelmezése szerint azonban már korábban is feltételeztük, hogy Dózsának vagy esetleg apjának, András comesnek kellett legyen olyan birtoka, mely Eleppel határos volt. Vagy arra kell gondolnunk, hogy Cuca 1307 előtt már a Debreceniek birtoka, s az 1311. évi adományozás csak nova donatio, vagy pedig arra a valószínűbb lehetőségre, hogy az 1307-ben nevén nem nevezett, de Dózsa tulajdonában levő birtok Balmaz 37 Anjou-kori okmánytár. I. k. 32. 38 Codex diplomaticusHungariae ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér I-XI. Budae. 1829-1844. VIII/1. k. 219-22. 68 ^