Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

3. A falu és az uradalom fejlődése Debreceni Dózsa korszakában Láttuk, hogy a II. Benedek váradi püspöksége idejére (1291-1296) keltezhető tizedjegyzékben Rophoin, Dózsa és Péter Debrecenje együttesen az egyik évben 127, a másik évben 70 kepe tizedet adott. A püspök ezenkívül pénzben fél márka szeretetadományt kapott. A tizedjegyzék hiányos, csak két esperesség püspöki tizedét és három esperesség papi adóját tartalmazza, de a tized mértéke alapján így is a váradi egyházmegye öt legnépesebb településeinek egyike Debrecen. Papi adójánál többet - egy márkát - az egész bihari esperesség területéről csak a szent jánosi apát és plébános fizetett együtt.

35 Debrecen lakóinak számát ez időben több mint félezerre tehetjük. Tehát jelentős kellett legyen az 1260-as évek után a falu népességi, gazdasági-társadalmi fejlődése. Ezt egy 1299. évi hatalmaskodási eset bizonyítja is. Ez évben Rophoin bán falujukba hazatérő debreceni jobbágyait Aba nembeli Gyöngyösi János fia, László fényes nappal Kakát (a mai Kunhegyes) mellett megtámadta. Közülük hármat megöltek, hatot megsebesítettek, és 200 márka értékű áruikat elrabolták. Rophoin a hatalmaskodó Gyöngyösi Lászlót III. Endre király előtt panaszolta be. A vádlott a törvényes idézésekre nem jelent meg. így 1300-ban István alországbíró fővesztésre és összes birtokainak elkobzására ítélte úgy, hogy a birtokok kétharmada az alországbíróé, egyharmada pedig a Rophoiné legyen. A tárgyaláson Rophoin képviseletében unokaöccse, Dózsa mester jelent meg.

36 A későbbiek során kiderül, hogy ezt az ítéletet Rophoin életében végrehajtani nem lehetett. Ez az 1299. évi adat valamelyes fényt vet arra a jelentős fejlődési folyamatra, melyet - a kor általános tendenciáit ismerve - nem foghatunk rövidebbre, mint két-három évtized. A falu kiemelkedése a környék települései közül el kellett kezdődjön az 1260-as évek végén, amikor Debrecen földesurai I. Miklós és I. Péter voltak. A népességi és gazdasági fejlődés együtt járt a társadalmi munkamegosztás differenciáltabb jelentkezésével. Ennek egyik lényeges eredménye, hogy a XIII. század végén Debrecenben már kereskedő jobbágyság volt. Mégpedig olyanok, akik nem kis értékű áruikkal vásároztak, hiszen abban az időben 80-100 márkáért meg lehetett venni egy kis falut. Bizonyos, hogy az ilyen mértékű gazdasági-társa35 Lásd a 4. jegyzetben idézett forrást, valamint Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. MII. Nagyvárad. 1883-1884. I. k. 155. s köv. old., III. k. 1-5., 223., valamint Györffy Gy. i. m. 583. s köv. old. Utóbbinál Debrecen püspöki tizede az első évben 127 kepe helyett csak 90 kepével szerepel. 36 István comes alországbíró 1300. évi ítéletlevelét és III. Endre azt megerősítő oklevelét lásd Árpád-kori új okmánytár X. k. 371., 379. A hatalmaskodási esetet leírja Lampert országbírónak az időközben elhalt Gyöngyösi László testvére, Sámuel ellen hozott 1322. július 15-én kelt ítéletlevele, melyet Károly Róbert döntése alapján hozott. Lásd Anjou-kori okmánytár. II. k. 28-35. C^ 67