Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - V. Muzeológia - A debreceni Városi Múzeum

ó'r 1897. október 18-i számában. 1899-ben a nyúlási honvéd gyakorlótéren utászkatonák sáncásás közben sírokra akadtak. A régészetet kedvelő vásárbíró Péter Gábor (az egyetlen ember volt a városban, akinek járt az Archeológiai Értesítő) engedélyt kapott Hampeltől ásatásra, és 1901-ben ezt el is végezte. Ugyanebben az évben a Csokonai Kör támogatásával Péter Gábor Halápon Maurer Aladár birtokán bronzkori urnatemetőt ásatott. Mint meghívott vendég volt jelen az akkor már országos hírű régész és múzeumalapító Jósa András. E vázlatosan ismertetett kutatások mind egy debreceni régészeti és néprajzi múzeum alapítását ösztönözték, amire a helyi sajtó fel is hívta a figyelmet és a Csokonai Körtől várta a kezdeményezést. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy Löfkovits 1902 október 26-án a Debreceni Műpártoló Egyesület közgyűlésén felajánlotta gyűjteményét múzeum létesítésére, valamint annak gyarapítására vállalta tíz éven keresztül évi 500 korona befizetését. Ezt Komlóssy Artúr polgármester-helyettes a december 12-i városi közgyűlés elé terjesztette, ahol köszönetük nyilvánítása mellett olyan határozatot hoztak, hogy az alapító oklevelet az 1903. évi márciusi közgyűlésen kell bemutatni. Mivel Komlóssy a december végi polgármester választáson nem győzött, a személyéhez is fűződő tervből a márciusi közgyűlésre nem lett semmi. De az új kultúrtanácsnok Oláh Károly felkarolta Löfkovits ajánlatát. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége támogatta a múzeumalapítást és 1903 júniusában leküldte Wosinszky Mórt, az úttörő magyar régészek egyikét a ládákba elhelyezett műtárgyak megtekintésére. A tanács már ennek előtte tárgyalást kezdett Milesz Bélával a tiszafüredi múzeum őrével a kiállítás berendezését illetően. A kultuszkormány 80 000 korona segélyt ígért múzeum építéséhez, de kikötötte, hogy előbb meg kell nyitni a múzeumot. Löfkovits életrajzát részletesen megírta Sóregi János 1936-ban, a múzeumalapító halála utáni évben. Nagyváradi tanító családjában született 1863-ban. Az alsó osztályokat ott, a felső kereskedelmi iskolát Debrecenben végezte, mivel szülei ideköltöztek. 1882-ben nyitotta meg ékszerkereskedését, s néhány év alatt komoly anyagi pozíciót szerzett. 1887-től számíthatjuk gyűjtő tevékenységét. Először szakmájával összefüggően régi ékszereket, díszmagyar ruhák díszítő garnitúráit és ötvös tárgyakat vásárolt bécsi, pesti és kolozsvári árveréseken és magánosoktól. Későbbiekben már tudatosan gyűjtötte a különböző korok régészeti leleteit, numizmatikai anyagot, fegyvereket és ásványokat is. A 90-es évek végéig több régészeti tárgyat, régi pénzt és újkori történeti tárgyakat adományozott a Kollégiumnak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Mielőtt gyűjteményét múzeum céljára ajánlotta volna, tanácsot kért Hampeltől a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójától, aki a műtárgyak nagy részét ismerte. Nyilván érdekelte Löfkovitsot, hogy a közel 2600 darabos és már a lakásából kiszorult gyűjtemény tudományos értékét becsüli-e egy igazi szakember. Löflcovits a kiállítás megnyitása előtt még két alkalommal kiegészítette ajándékát. De meg kell mondanunk, hogy jó néhány értékesebb darabot mint letétet helyezett el, ezeket a későbbiekben vissza is vette. Lehetséges, hogy ehhez hozzájárult a Milesszel való kapcsolatuknak a kiállítás rendezése alatti megromlása. ^ 665