Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

adásaiban, képelemzéseiben, tárlatvezetésein állandóan vissza-visszatért az a gondolata, hogy a valóságos portréfestésnél a leglényegesebb a szemek, a tekintet megragadása. A halála előtti egy-két esztendőben folytatott beszélgetéseinkből kitűnt, hogy mindinkább foglalkoztatta a portré, így vállalta el a tapolcai Batsányi Társaság megbízásából „Bécs Sapphójának" Batsányi Jánosné Baumberg Gabriella arcképének megfestését. Műveit, leveleit, a rávonatkozó irodalmat olvasta, heteken át vizsgálta a fennmaradt korabeli ábrázolást. Az arcképhez a szemeken, a tekinteten át közelített. „Tudod - mondta -, milyen lényeges az, hogy Gabriella szeme kék volt". 8. kép. Senyéi Oláh István: Kazalrakás, 1940, akvarell Ha végigkísérjük műveinek korszakaiban megújuló és más aránnyal, de végig állandóan mutatkozó stílus-jegyeit, akkor annak ellenére, hogy rámutathatunk a magyar és az egyetemes művészet mesterei közül választott és vállalt példaképeinek hatására, meg kell állapítanunk, hogy saját művészi egyénisége a legformálóbb tényező, a legmeghatározóbb vonás minden alkotásán. A belső rokonság vállalása a korareneszánsz olaszoktól Rembrandton át Van Gogh-ig vezette vonzalmait. A képzőművészeti szecesszió jelentősen érvényesült egyéni stílusában, de önállósága, eredetisége, témaválasztásában, formaszerkesztésében és színvilágában vitathatatlan! Úgy érezzük, színvilága az, ahol festői egyénisége a legszembetűnőbb. Olajképein, akvarelljein és pasztelljein egyaránt érvényesül színskálájának bizonyos visszafogottsága. A tájképek elevenebb, élénkebb színeiben éppen úgy, mint a finoman sejtelmes színvilágú utca- és városrész, sokszor csak egy ház hangulatát tolmácsoló művein, különösen korai korszaka sötétebb színekkel megoldott figurális olajképein. c^ 627