Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

„...embereket, házakat, tájat mindig a festészet tükrében láttam" Maghy Zoltán művészetéről A Hortobágy széli alföldi táj jellegzetes természeti arculatát s egyben sajátos belső látványvilágot hordozó kisváros, a valamikor Hajdúkerületi székhelyként büszkélkedő Hajdúböszörmény fia Maghy Zoltán. Ugyanabban a régi Dorogi utcai házban született 1903-ban, ahol ma is él, ahol több mint harminc esztendeje alkot. Úgy emlékezik vissza, hogy mint hat-hétéves kisgyermek a legjobban akkor örült, ha édesapja esténként rajzolgatott neki. Később is minden más játéknál jobban szeretett rajzolni. Iskoláskorában megmutatkozott tehetsége, „szabadkézi rajzra" járt diáktársával Kampier Kálmánnal - későbbi jóbarátjával és festőtársával - az éppen azokban az években Hajdúböszörménybe került kiváló rajztanár, festőművész Király Jenő elé. Az ábrázolás alapvető törvényszerűségeit tőle tanulta meg. A gimnáziumban két osztállyal felette járó Kálmán bátyja ceruzarajzai, vízfestményei is állandó ösztönzést jelentettek számára. Egész életére döntő felfedezése volt, mikor a nagyanyai ház limlomos kamrájában rátalált fiatalon elhalt nagybátyja, Maghy Elek festőállványára, festékeire és vázlatkönyveire. Ettől kezdve fiatalsága legszebb órái, felejthetetlen élményei a rajzórák és a festés voltak. A festőművészi elhivatottság ekkor mutatkozott meg Maghy Zoltánban. 1920-ban, amikor Veress Géza böszörményi festőbarátjával már rendszeresen járt tájképeket festeni, megismerkedett Káplár Miklóssal. A képzőművészeti főiskolára készülő fiatalemberre Káplár friss művészi látásával és nem mindennapi egyéniségével nagy hatással volt. A középföldbirtokos - hivatalnok család gyermekének a környező társadalomhoz való viszonyát, de Maghy későbbi emberi magatartását is jelképezi az akkor büszkén vállalt és sokáig felhőtlenül őrzött barátság a kisváros „jobb társasági körei" által lenézett „őstehetség" Káplárral. Maghy ezt a pályakezdéskor kapott hatást, a későbbi együttes festéssel - rajzolással, a magyar művészet jelenéről és jövőjéről folytatott beszélgetésekkel töltött idő gyümölcseit egész pályáján át őrizte, felhasználta és tovább érlelte. 1921 őszétől a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Vaszary János tanítványa. Festői kibontakozásához az utóbbi mester különösen sokkal járult hozzá. 1924-ben Hajdúnánáson mutatkozott be két képével Martyn Ferenc és Káplár Miklós alkotásai között. Most kiállított fiatalkori művei közül korán kibontakozott karakterábrázoló tehetségének igényes bizonyítékai az édesapát sok 612 ?}