Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)
1. kép. Blattner Géza: Debreceni pásztorok, 1923, hidegtűkarc Blattner 1926-ban egy párizsi kiállításon nem véletlenül aratott nagy feltűnést és kivételes sikert egy debreceni vonatkozású képével. A kép a hetivásárok egyik mozzanatát örökíti meg - a gyékénykasban ülő vásáros asszonyok áruikat kínálgatják és egymással tereferélnek. Témáiban később is helyet kap a visszaemlékezés Debrecenre, a szülőhazára {Debreceni fonatoskészítők, 1935). De talán még lényegesebb az a közvetett mód, ahogyan fiatalkori emlékei visszacsendülnek a francia vidék mindennapi életének ábrázolásában. A debreceni vásárok emlékképe csillan meg a Hetivásár Mantes-ben (1933), és Valengay-i hetivásár (1941) c. képeiben. A Szabad konyha (1940) és a Valengay-i falu vége (1941) itthoni hangulatot keltenek - a Folyóparti halászok (1942) mögött ott érezzük a művész fiatalkori tiszamenti élményét. Bár Blattner a leghosszabb ideig Párizsban élt, művészete mégis elsősorban a vidéket szólaltatja meg. A L' Humanité kritikusa már 1929-ben felfigyelt rá, akit idegen származása ellenére a francia proletariátus és a vidéki kisemberek élete inspirált alkotásokra. A későbbi években is hű maradt ezekhez a témákhoz, tárlata képei közül elég, ha a következőket emeljük ki: Kikötőben (1926) c. színes ceruzarajza, az ugyanebben az évben festett Moujftard-i piac c. akvarellje, a Halászok (1936, tusrajz) a Falusi hentesmester (1941, vízfestmény) és a Szénégetők (1942, vízfestmény). Blattner Géza képeiben sajátos és szerencsés ötvöződését láthatjuk a debreceni miliő fiatalkori élményanyagának, a minden alföldi festő szemléletére ható tényezőknek és a Franciaországban szerzett benyomásoknak. Tájképei a legjobb bizonyítékai ennek, - Nantes-i öreg házak (1929, vízfestmény), Valengay-i tanya (1940, vízfestmény). C^ 607