Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

épzőművészeti írások „ Debrecentol Párizsig és vissza" Beszélgetés Blattner Gézával Gyűjteményes kiállítása Debrecenben - Búcsúzás Az 1950-es évek végétől mind meghittebbé váló beszélgetéseink során Holló László többször emlegette Blattner „Gézukát", Párizsban letelepedett fiatalkori festőbarátját. 1960 nyarán egyszer csak meg is jelent Debrecenben egy törékeny alkatú, fáradt, pápaszemes, halk szavú férfi. Kis szakállával, a nagy szemüveg mögül előcsillanó fiatalos, örökké kutató szemével, baszk sapkával a fején olyan volt, mint egy fél évszázaddal ezelőtti elegáns táncmester. Gesztusai színházi rendezőre, finom ujjainak mozgása pedig egy nagyon intellektuális bűvészre vagy illuzionistára emlékeztettek. Blattner Géza volt, aki korát meghazudtolva maga vezette kis kocsiját Budapesttől Debrecenig. Mikor meghallotta, hogy Holló László a nyári tuszkulánumában fest Tiszadobon, azonnal kész volt oda is elmenni. Elmentünk s felejthetetlen másfél órát töltöttünk együtt. Másnap még Debrecenben volt s megragadtam a lehetőségét annak, hogy Debrecen városának egyik - kévésekéhez hasonlítható életpályát befutott - távolra szakadt művészfiát meghallgassam. * Messziről, Párizsból jött Debrecenbe - haza. Harmincöt évvel ezelőtt látta utoljára szülővárosát és több mint tíz éve nem volt Magyarországon. Már régen francia állampolgár, de tökéletesen, ízesen beszél magyarul és a szíve megdobban, amikor a látottakról, a tíz év eredményeiről beszél, amiket itthon tapasztalhatott. És ez több annál, hogy nem felejtett el magyarul. A magyar-francia kapcsolatok ápolásának, a két nép barátságának lelkes munkatársa volt s ma is az. Beszélgetésünk közben megelevenedik az eseménygazdag múlt és kibontakozik egy fáradhatatlan művészember jövendő tervezgetése. Blattner Géza Debrecenben született 1893. február 15-én. Édesapjának a volt Hunyadi utcában lévő üveg-, porcelán- és képkeretező üzletében gyermekként műtárgyak légkörében élt. Megismerkedett az oda bejáró debreceni rajztanárokkal, festőkkel. Diákkorában feltűnt tanárainak különös képessége, hogy nem mindennapi tehetséget eláruló formában humoros, szatirikus rajzokban örökítette meg környezetét. 1910-1914 között Münchenben tanult Hollóssy Simon iskolájában, ahol az új magyar impresszionista festőnemzedék legnagyobb része nevelkedett. C^ 601