Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

Paptava északkeleti oldalán.

16 Következtetéseinek erőssége, hogy a Burgundia utcától keletre eső terület valóban olyan ősi településrész kell legyen, mint a Rákóczi és Csapó utcák közötti, illetve a Mester utca környéki. Ugyanakkor gondolatsora nem fogadható el az önálló Szentmihályfalva vonatkozásában, de még abban sem, hogy a Csapó és a Kossuth utca közötti rész volt-e valójában a legrégibb megül és, és ezt hívták Debrecennek 1235 táján. Saját álláspontunkat majd az egységesülő, és mezővárosi fejlődés előtt álló Debrecen alakulásánál fejtjük ki, de ehhez nélkülözhetetlen a falu birtokos családjának történetét részletesen megismerni. Lássuk előbb, hogy a XIII. század második felében Debrecen, illetve Szentlászlófalva - függetlenül attól, hogy ez utóbbi mióta tényleges falu - külső határa hol húzódott és mekkora lehetett. Mint jeleztük, korai okleveles adat magukra a falvakra, még kevésbé azok külső határára vonatkozóan nincs. Tudjuk, hogy az északon határos két erdőt - Nagyerdő és Apafája - majd csak a XV. század során földesuraiktól nyerték el a debreceniek, akkor sem tulajdonul, csak használatra. A többi égtáj felől pedig Debrecent körülzárták már a XIII. század első feléig megtelepedett falvak, melyek egy vagy kettő kivételével a tatárjárás után is lakottak voltak. Keleten Sámson (későbbi neve Szalóksámson), délkelet-délen Torna (későbbi neve Boldogasszonyfalva), délnyugaton Szepes, nyugaton Lomb vagy Lombi (későbbi neve Szentkeresztteleke) és a már Szabolcs vármegyéhez tartozó Fegyvernek, északnyugat felől pedig Macs (később Nagymacs vagy Hosszúmacs)

17 Már Zoltai Lajos és újabban Balogh István ezekre a falvakra vonatkozó legkorábbi adatok részbeni ismeretében és a XIV-XV. századi birtoklástörténeti helyzet alapján rekonstruálták a XIII. század végi Debrecen külső határát.

18 Bizonyos az, hogy a faluhatár az 1270-90-es években is még igen szűk volt. Lényegében semmivel sem nagyobb, mint a környező kis falvaké. Nem terjeszkedett ki a határ jobban, mint a város körüli későbbi szőlőskertek, a közöttük és mellettük a XIX. század első felében kiosztott majorsági földek és a Tócó bal partjának területe. A külső határ számottevőbb növekedése majd csak a XIV. század első harmadában történt meg. 16 Sápi L. Debrecen település- és építéstörténete, i. m. 8. s köv. old. 17 Sámson első említése 1324, lásd Anjou-kori okmánytár I-VII. (Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula.) Bp., 1878-1920. II. 166. - Torna a Miskolc nembeli Túrna tatárjárás előtti birtoka, 1282: lásd A Héderváry család oklevéltára. I—II. (A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából közlik br. Radvánszky Béla és Závodszky Levente.) Bp., 1909-1922. I. k. 127. - Szepes, 1235: lásd Váradi Regestrum. I. m. 138. § 305. - Lomb, 1213: lásd Váradi Regestrum. 388. § 161. - Fegyvernek, 1311: lásd Anjou-kori okmánytár. I. 235-236. - Macs, 1219, lásd uo. 11. § 237. Lomb-Lombi és Fegyvernek lehet, hogy néptelenek voltak a XIII. század végén. 18 Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. DKK. 1917. 88. s. köv. old., valamint ennek átdolgozott és bővített kiadása. Uő: Ismeretlen részletek... i. m. II. rész. 89. s köv. old. - Balogh István: Adatok az Alföld... i. m. 141. s köv. old. - Uő: Adatok az Alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században (Debrecen határának kialakulása. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve. III. Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1976. 5. s. köv. old. 58 ^