Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - A helytörténetírás hitelességéért I.

mihály beolvadt a városba ...". Lássuk Boldogasszonyfalvát. Eredeti nevét Torna tatárjárás előtti birtokosa után kapta. Délre feküdt Debrecen Rophoin bán birtokolta részétől. Ő 2299-ben vásárlással szerezte meg. Egyházát a Boldogasszony tiszteletére emelték. A pápai tizedjegyzékekben Pétert 2332-ben és 2333-ban a debreceni Boldogasszony egyháza. 2334-ben „a Debrecen melletti falu" papjának írták. Nyílván, mert Dózsa fiai az itteni és a debreceni templom kegyuraságát egyaránt gyakorolták. Az 2335., 2336., 2337. években azonban Boldogasszonyfalva papja adott tizedet. Tornát kivették a koronára háramlás alól Debreceni László halála után. Édesanyját, özvegyét, valamint a leányági örökösöket a váradi káptalan a faluba beiktatta. Szilágyi Erzsébet a Tornaiaktól váltotta vissza. A XV század végétől már Boldogfalva a neve. Később a Szepesieké és leányági örököseiké. Debrecen összenőtt a faluval, jobbágyai lassan oda költöztek. 1581-1650 között a város meg is szerezte. 2657-ben a magisztrátusi jegyzőkönyv örökítette meg: „Boldogfalva magától elpusztult."

5 Szó sincs tehát arról, hogy Torna-Boldogasszonyfalva a XIII. század végén vagy a XIV. század elején „ beolvadt Debrecenbe". Szentlászlófalva külön nem szerepel a XIII. század végi püspöki tizedjegyzékben. Egyike annak a „három Debrecen"-nek, melyeket éppen e jegyzékből ismerünk. Feltehetően ez volt András comes, később a fia, Dózsa része. Szent László tiszteletére emelt egyháza után nevezhették Szentlászlófalvának is. így találkozunk a pápai tizedjegyzékben 2332-ben Szentlászlófalva papjával, de 2334-ben a debreceni Szent László egyházéval, 2335-ben újból Domokossal mint debreceni (sic!) pappal, 2336-ban mint Szentlászlófalva, végül 2337-ben pedig „Szent László király faluja és egyháza" papjával. Mint önálló falut később nem találjuk. Az 1484. március 25-én a Cegléd utcában (ma a Kossuth utca nyugati része) támadt tűzben megégett a templom és a körülötte lévő utcák. Corvin János, a város földesura 2503. június 5-én kiadott oklevelében adómentességet ígért a Szent László utcai templom körüli pusztatelkekre telepedőknek. A magisztrátusi jegyzőkönyv 25492570 között emlegeti az utcát, de a templomról nem szól. Szentlászlófalva valamiféle önállósága után valóban beolvadt Debrecenbe, de nem a Szent András templom építése előtt, hanem 1350-65 között. Láttuk, a pápai tizedjegyzékekben még szerepel a „villa (kiemelés M. Gy.) et ecclesia Sancti regis Ladislai." Még 2682-ben is említi a Szent Mihály utcát a magisztrátusi jegyzőkönyv, a Szent Mihály dombja melletti szőlőskerteket (Csigekert) pedig a XVIII. században is. Zoltai Lajos az utcát a mai Mester utcával vagy a Jókai utca alsó részével azonosította. Feltételezte, hogy kápolna emlékét őrizte. Felvetette, hogy a Csap utcán 1895-1900 körül előkerült meghatározatlan korú sírok nem tartozhattak-e a Szent Mihály kápolna körüli temetőhöz. A pápai tizedjegyzék kizárja, hogy Debrecenben lett volna Szent Mihály templom és plébánia. A Debreceni család birtokai között pedig XIII-XIV. századi Szentmihály/a/ura adatokat nem ismerünk. 5 Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV-ik századokban. (Debrecen, 1925) 32-33. C^ 579