Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - A helytörténetírás hitelességéért I.

A köteteket összemérni nem lehet. A feldolgozások mikéntjét eldönti a források mennyisége és súlya. A szerzők előtt viszont ott állt Mályusz Elemérnek a húszas években leírt követelménye: a helytörténetírás feladata a választott településen (településeken) történtek feltárása, nem az országos történet megállapításainak odavetítése. Némelyik kötetnél fedések, kisebb ellentmondások kiiktatására lehetett volna szerkesztői egyeztetés. A sorolt kiadványok együttes színvonala viszont mércét kellene jelentsen! Sajnos, ezt nem mondhatjuk. Az új veszélyek: a publikált eredmények mellőzése, félreértése, új források felkutatásának hanyagolása. Három példát mutatok be erre: terjedelmes lexikon-szócikket, „egyszerzős" falutörténetet és a legújabb megye-sorozat hajdú-bihari kötetét. A Magyar Katolikus Lexikonban a fontosabb települések szócikkei tömör birtoklástörténettel kezdődnek (II. kötet. é. n. (1994) Bor-Éhe. 539-545.). Szarvashiba az 2272-től forrásokból ismert, magukat birtokukról nevezett Debreceni család elhagyása. Földesurak a fiág 2404. évi kihalásáig, amikor a koronára háramlás érvényesült. Csak így érthető, amit a szócikk jelez: „1405-ben Zsigmond királyé". Kimaradt az első fontos egyházi adat. Az 1291-94 közöttre keltezett váradi püspöki tizedjegyzékben Debrecen falut három vérrokon birtokos kezén találjuk a részek nagyságrendjében Miklósfia Rophoin bán, Andrásfia Dózsa mester, Péterfia Péter. A falu népességszámával arányosan (!) az öt legnagyobb tizedet fizető között van. Ezt az adatot mellőzve a későbbi mezőváros részeiről Fügedi Erik tévesen írta: „Valószínűleg Debrecen volt közöttük a legkisebb, mert nem volt egyházas hely."

2 Be kellett volna venni a mezővárosi fejlődéshez az 2332. évi a „... debreceni bíráknak, esküdteknek, hősieseknek és kereskedőknek" küldött királyi parancsot. Az 2362. évi diploma hosszú fejlődésre tett pontot - Debrecen jogilag lett földesúri mezőváros. A szócikk fogalmazása téves: „I. (Nagy)Lajos a Csák Mátéval vívott küzdelmeihez (sic!) kapott szolgálatok fejében 1361: bíróválasztó jogot adott a városnak." Sem Csák Mátéval, sem más tartományúrral nem kellett küzdeni I. Lajosnak. A hű szolgálatokat méltányolta, melyeket Debrecen „polgárai, hospesei, lakosai" atyjának nyújtottak a fellázadt hűtlenek ellen, - „vérük bőséges hullatásával is." A diploma biztosította a bíróválasztás jogát, a bíró és az esküdtek minden ügyben való illetékességét, s hogy debreceniek felett idegen földesúr vagy más joghatóság nem bíráskodhat.

3 Rophoin, majd unokaöccse Dózsa, Károly Róbert hadvezére, fényes pályát befutva végül nádora, valóban nagy szolgálatokat tettek. A debreceniek pedig a birtokosok familiárisai mellett maguk is részt vettek az 2327. évi debreceni csatában, Dózsa itt aratott győzelmet Borsa Kopasz nádor és szövetségesei felett. 2 Fügedi Erik: Mezővárosaink kialakulása a XIV. században = Történelmi Szemle XV. évf. (1972) 321 s köv. különösen is 336-337. 3 Az 1361. évi kiváltságlevelet közli A hatszázéves Debrecen. (Szerk. Komoróczy György. Debrecen, 1961) c. forráskiadvány 23-25. €^ 577