Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

Az egymagában előkerült lelet mindenesetre tanúsítja, hogy a település északnyugati határán is jelen voltak honfoglalóink. Nem tudjuk, hogy a mai község határán melyik törzs, melyik nemzetség szállt meg. Sámson az Árpád-korban s még később is Bihar vármegyéhez és a bihari majd váradi püspökséghez tartozott. 1393-ban ugyan Szabolcs megyei faluként sorolta egy oklevél, de 1399-ben újból bihari településnek írták. A XIII-XIV. századi szomszédai között nyugaton Parlag és Debrecen, délen Szata, délkeleten Soma mind bihari települések. Parlag (a későbbi Pallag-puszta) Debrecentől északkeletre, a magukat innen nevező középbirtokos család faluja. Szata a későbbi Nagycsere erdőspuszta középső és nyugati részén, Soma pedig Nagycsere keleti részén feküdt, mind a kettő helyi kisbirtokosoké. Viszont délnyugaton Árokteleke, északnyugaton Hatház, északon Poroszló és Köpcs, keleten Bigécs, Tamási és Bagos Szabolcs vármegyei falvak. Árokteleke kései prédium a nevét a közelben húzódó Ördögároktól nyerte. Kis része Sámson déli határába, nagyobb része Nagycserébe olvadt. Poroszló a mai hajdúhadházi Liget határrészen feküdt. Köpcs helyét viszonylag pontosan tudjuk. A sámsoni határnak legrégibb, 1758. évi térképén, a Savóskuti erdőben „Köpcsi gerend", majd az erdőtől kissé délkeletre „Köpcsi kátyó", és „Köpcsi átal" helynevek határozzák meg. A gerend szó hosszan elnyúló alacsonyabb dombhátat, homokhátat, a kátyó és átal sáros vízállást, tócsás kátyút illetve utat jelentett. Bigécs helyét Hatház és Sámson vagy Sámson és Tamási között kereshetjük, mindenesetre a később állandósult sámsoni határ déli részén. Tamási emlékét Hajdúsámsontól északészakkeletre a nyíradonyi határban lévő Tamásipuszta őrzi. Bagos elnéptelenedése után mint bagosi puszta Nyírmártonfalva nyugati határába olvadt be. Hatház a tatárjárás után Gutkeled nemzetségbeliek birtoka, Poroszló nevét az ottani birtokos pristaldusról, poroszlóról nyerte, királyi birtok volt, majd a Gutkeled nembéli Bátoriaké, utánuk a Debreceni családé. Bagos a Balogsemjén nemzetségbeliek faluja, Tamási, Bigécs és Köpcs pedig a XIII. század végéig az Örsur nembeliek birtoka volt.

17 kori. Régészeti kutatás végzésére akkor lehetőség nem volt, és a fémkeresővel végzett kutatás sem vezetett eredményre. A tárgyat a Déri Múzeum őrzi, leltári száma IV. 98.99.1 Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV. századokban. (Debrecen, 1925.) 48, 50, 52-53, 58-59, 61-62. - Poroszló( -teleké): 63., de helytállóan: Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. (Debrecen, 1936.) a II. rész Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. 98-99. Lásd még: 96-97. - Balogh István: Adatok az Alföld középkori régészetéhez. = Archaeológiai Értesítő. 80. kötet (1953.) 146-147. - Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. A-Cs (Budapest. 1963.) 651-52, 662, 666. - Poroszlóra: Mesterházy Károly: Hadház a népvándorlás- és a korai Árpád-korban. In: Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk.: Komoróczy György Gyula, 1972.) 29-30. - Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. (Nyíregyháza. 1997.) Ároktelek: 25. Bagos: 27. Bigécs: 42. Tiszadob határába helyezi! Hatház: 90. Köpcs: 114. Poroszló(telek): 158. Tamási: 187. - Módy György: A debreceni uradalom kevésbé ismert korai tartozékai. In: Szabó István Emlékkönyv. (Szerk.: Rácz István, közreműk. Kovács Ágnes. Debrecen, 1998.) 127-130,134-135. 538 fo