Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

jegyzésbe írt megjegyzése: „az 1907-ben talált kettős sírból".

9 Mesterházy Károly szerint a Majorsági föld - Bajinka lelőhelyen a X. század derekára keltezhető temető legalább három sírját bolygatták meg. A Kárpát-medencében csak a honfoglaló magyarság kerámiájában megtalálható vízszintes bordákkal tagolt hengeres nyakú edények között külön is feldolgozta a már Zoltai által is egyedinek talált edényt.

10 A fentiekből kitűnik, hogy a lelőhelyen Zoltai nem végzett, nem végezhetett olyan gondos kutatást, mint más ásatásaira jellemző. Nem szakemberek kezén előkerült leleteket kapott utólag, így pontos leírást a leletek sírokban való helyéről nem kaphatott. Nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy leletek kallódhattak el azelőtt, hogy Maurerék, amit tudtak összegyűjtötték. Számunkra az a döntő, hogy a majorsági földön fellelt lovassírok a honfoglalók Sámson földjén való megtelepedését cáfolhatatlanul bizonyítják. Zoltai Lajos 1906 nyarán a Bajinkán és mellette lévő dombon gyűjtött edénytöredékek egy részéről érdemesnek tartotta az alábbi megjegyzést írni: „Díszítésük a néha ritkán, néha sűrűn bekarczolt párhuzamosan körbefutó egyenes és hullámos vonalozás. Szükségesnek találom fölemlíteni, hogy eme edények hullámvonalban haladó díszítését némelyek a szlávfaj kedves díszítő motívumának tartják".

11 Mesterházy idézett 1975. évi tanulmánya után megjelent összefoglalásában ezek egy részét, a váltakozó vonal- és hullámvonal köteggel díszítetteket, későavarkori fazekasság termékeinek, vagy annak továbbélő változatainak tartotta, egyértelműen meghatározva IX. századi kerámiának. Az ugyanezen a területen talált fekete színű edény oldaltöredékét fogaskerék mintával, fekete színű fazék nyak- és oldaltöredékét pedig X. századinak határozta meg. A IX. századi kerámia szerinte annak a késő avarkori népességnek a hagyatéka, melyre rátelepedtek a honfoglaló magyarok. Egyenesen arra utal, hogy „A honfoglalás után a X. században még két falu élt egymás mellett (kiemelés M. Gy.), a magyaroké és a helyi lakosságé. Az utóbbi valószínűleg megszűnik, de csak a XI. században".

12 Megjegyezzük, hogy a X. századi ' A leletek felsorolását lásd A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. (Készítette: Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán, Szerk.: Szőke Béla. Budapest, 1962.) 39. a 372. sz. tétel alatt. - Jelentés Debreczen sz. kir. Város Múzeuma 1907. évi állapotáról. (Debrecen, 1908.) 23. - A régiségtár részére ajándékozók között: „Maurer Emiiné (lovassírok mellékleteit stb.) 31 darab". - A 27. oldalon néhány mondatban számolt be Zoltai a majorsági földön végzett kutatásról, - Sz. 1907. leltárkönyv a 983/a-b. és 984. számú tételek. Mesterházy Károly: Honfoglalás kori kerámiánk keleti kapcsolatai. = Folia Archaeologica XXVI. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve. (Főszerk.: Fülep Ferenc, szerk. Sárdy Judit. Budapest, 1975.) 101-102,104. Az edény fényképe a 101. oldalon. Zoltai: Jelentés az 1906. évről. A 8. jegyzetben i. m. 39. 12 Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területe IX-XIII. századi településtörténetéhez I. In: A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1973. (Szerk.: Dankó Imre, közreműk.: Módy György és Ujváry Zoltán. Debrecen, 1975.) 108. és II. In: DMÉ 1974. (Szerk.: Dankó Imre, közreműk. Módy György és Szendrey István. Debrecen, 1975.) 212-13, 216-17,245-246. 536 fa