Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

mutatta. Teológiát, irodalmat és más tudományokat tanítottak itt, fő cél a kálvinista lelkészek képzése. A könyvtárban mutattak nekem jó néhány ősnyomtatványt, 1500 előtt nyomtatott könyveket. Akiknek a társaságában végigkísértek ezen a helyen, azok mondták el, hogy egy nagy-britanniai egyházi társaság évi 75 font sterling szerény hozzájárulása is gyarapítja az alapítványi összeget. Az épületben a háború befejezése után egy ideig a sebesült és beteg orosz katonákat helyezték el, amíg felgyógyulásuk képessé tette őket téli utazásra vállalkozni. Az oratórium, ahol azt a titkos ülést tartották, mely megelőzte a függetlenség kinyilvánítását, 300 vagy 400 személyt fogadhat be. Megmutatták nekem azt az ülőhelyet, melyet Kossuth szokott volt elfoglalni, ahogy belépünk szemben jobbra. A hölgyek részére fent egy kis szögletes alaprajzú karzat volt fenntartva. Amit köznapian társasági életnek neveznek, arról nemigen mondható, hogy létezik Debrecenben és csak egy néhány ügyvéd, kereskedő, orvos, a kollégium professzorai képviselik, akiket az ujjunkon meg lehet számolni. Az olvasónak meglepő lesz, hogy maguk a debreceni polgárok együttesen semmiképpen nem forradalmiak, hanem vidám, egyszerű, jó természetű, nemtörődöm népség, éppen olyanok mint Kis-Ázsia belsejében néhány város törökjei. A politikai izgatás elemét a Kossuthot és Madarászt Pestről ide kísérők adták. A szegény báránybőrbundás, nagy csizmás debreceni polgár a disznóival és lovaival törődik, a legkisebb fogalma se volt érdemben a bonyolult politikai kérdésekről. Bár a függetlenség kinyilvánításának Debrecen volt a helye, a nyilatkozat Kossuth és az ő kis, de energikus klikkjének a műve volt. Ennél fogva Debrecen népe iránti részvétem éppen olyan nagy, mint amilyen a felháborodásom azok iránt, akik őket ebbe a nyomorúságba taszították. A legtöbbször és a legkeservesebben adtak hangot azoknak a veszteségeknek, amelyeket a kozákok zsákmányolása okozott. Leírták nekem azt a találékonyságot, amelyet ezek a vad lovasok felmutattak értékeik fellelésében. Csűrnek, pincének minden részét körbe döfködték lándzsáikkal, hogy meglássák, vajon a földje nem laza-e s hogy ezüst kanalak vagy más értékek nincsenek-e elrejtve. Elkötöttek minden lovat a városban, amit csak a házak istállóiban találtak, de mindig készek voltak értéküknél harminc százalékkal többért újból eladni. Gyakran a gazdája a saját lovát kétszer kellett megvásárolja. Még ... tábornok is, a lehető legudvariasabb, legbarátibb ember, aki mindenkivel kezet rázott, két napja megismerteket a régi barátság csókjával üdvözölte, hidegvérűen és rezzenéstelenül állott a leghevesebb ágyútűzben és mentacseppeket ajánlott a huzatban megfázottaknak, az apró udvariasságoknak mestere volt, mégis tűzifát és más szükséges holmikat rekviráltatott a csapatainak, amelyet másnap újból eladott. Bizonyosak lehetünk felőle, a haszon nem került be a cár kincstárába. Ezzel szemben Bebutoff herceg tábornok

22 a tiszteletreméltó kivétel, aki elutasított minden visszaélési vagy sarcolási alkalmat és amikor elhagyta a házat ahova be volt szállásolva, azt mondta a házigazdának, hogy nézze meg, vajon hiányzik-e a legkisebb dolog is. 22 Rebutav, Oszipovics David herceg (1793-1867) tábornok, örmény származású katonadinasztia tagja. Paszkievics herceg alatt Lengyelországban, majd Magyarországon harcolt, 1861-ben Varsó kormányzója lett. 528 ft