Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon
se alapján történő' újjászervezését hozza." Megtudjuk az Előszóból, hogy könyve elsó' tíz fejezete azokon a leveleken alapszik, melyeket a Times-ban jelentetett meg 1849 októbere és 1850 januárja között. Nagy-Britanniába való hazaérkezése után eltérő politikai nézetű ismerősei tanácsolták neki, hogy ezeket a tudósításokat további útja élményeivel együtt kötetben adja ki. O ezzel szemben többre vállalkozott, előző útjainak tapasztalatait összefoglalta a legújabb élményei kiváltotta gondolataival. Politikai véleményének megalapozottságára, illetve könyve várható fogadtatására vonatkozóan két megállapítását kell még kiemeljük az Előszóból. Lássuk ezeket saját szavaival: „Egy, a forradalom után ilyen rövid idő alatt megírt munkában elkerülhetetlen Kossuth gyakori említése. Éppen ezért remélem, hogy amit el kell mondanom, úgy tekinthető, hogy kizárólag azokra a veszedelmes téveszmékre (kiemelés tőlem, M. Gy.) vonatkoznak, melyeket párthívei állhatatosan terjesztenek ebben az országban (ti. Nagy-Britanniában). És semmiképpen sem az ő jelenlegi személyes helyzetére. Egyedüli célom az igazság és remélem, hogy ő hamarosan ebben az országban lesz és megtehet minden tőle telhetőt, hogy kimutassa az én nézeteim a tévesek." Nem érdektelen számunkra, hogy kinek ajánlja könyvét. „Végezetül, célkitűzéseim gyakorlatiak, ezt a könyvet ugyanolyan mértékben szántam Ausztriának és Magyarországnak, mint honfitársaimnak. Most, hogy a két ország békésen egyesült (kiemelés tőlem, M. Gy.), arra is szánom, hogy előmozdítsam ebben a nagy Dunai Birodalomban az egészséges alkotmányos kormányzást. A magyarokra vonatkozóan elmondtam mindent, amit tudtam, hogy kiábrándítsam őket rendkívüli nemzeti hiúságukból, egoizmusukból és önteltségükből. Mégis önzetlen barátja vagyok igazi érdekeiknek, mint Magyarország földje jelentős része lakóinak és mint olyan népnek, mely a bürokratikus központosítással szemben az önkormányzati hagyományokat kifejlesztette. Ez a munka ennél fogva biztosan nem tetszik majd sem a túlzó-magyar pártnak, sem a túlzó-centralizációs pártnak. De nagyon tévednék, ha nézeteim általánosságban nem egyeznének meg a mérsékelt szabadság és a monarchikus alkotmányos kormányzás képviselőivel, akik az osztrák birodalom tehetőseinek és intelligenciájának nagy többségét teszik ki." 2 Most pedig lássuk a szerzőt. Archibald Andrew Paton 1811. március 19-én született Skóciában, Edinburgh-ban. Apja nyerges- és szíjgyártómester, a királyi udvar és a hadsereg lószerszám-szállítója. A helyi Old High School-ban, majd 1826tól az Edinburgh Academyn tanult. Érdeklődése fiatal korában felébredt a Habsburg-birodalom és a török császárság földrajza, történelme, politikai viszonyai, népeinek élete és szokásai iránt. 1836-ban hajón utazott Nápolyig, onnan gyalogolt el Bécsig. Mint írja: „...nagyon fiatalon, vándorbottal a kezemben és hátizsákkal a hátamon." Ausztria déli tartományait már ekkor megismerte. 1839/402 Paton, Archibald Andrew: The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth, and Vienna, in 1850. (London, 1851. XII+416 p.) Preface = I-VIII. passim. . ^ 515 t