Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - A magyar emigránsok nyomában Sumenben

dig „francia ruhának" hívott nyugati szabású öltöny és felöltő. Száva Dobroplodni azt írja önéletrajzában, hogy 1842-ben még csak hárman hordtak Sumenben európai szabású ruhadarabokat. Az emigránsok viszont mind pantallót, jól szabott kabátot, inget, nyakkendőt viseltek. Ruházkodásuk természetesen legelőször a sumeni fiatalságra hatott, később, amikor a magyar szabók után a bolgár mesterek is így szabtak-varrtak, az idősebbek közül is többen az emigránsok ruházkodását követték. Az emigránsok feleségei pedig a bolgár asszonyokat tanították meg az övékéhez hasonló ruhákat varrni. Hatásukra átformálódott elsősorban a fiatal sumeni bolgár asszonyok ruházata, akiknek már nem sok kellett volna ezekben az évtizedekben ahhoz, hogy teljesen török ruhákat hordjanak. A magyar cipészek, csizmadiák megtanították a helybeli vargákat a nyugati divatú lábbelik készítésére. Az emigránsok között voltak kerékgyártók, kovácsok is. Bizonyos, hogy ők honosították meg a vasalt-abroncsozott és festett oldalú szekerek készítését, melyek Sumenből azután elterjedtek. Egy Kárpáti nevű huszár altiszt, aki mészároslegény volt, mészárszéket és hentesboltot nyitott. Először csak az emigránsok részére - a török hatóságok a disznóhús kimérését vallási okból tiltották majd később megalapította az első sumeni nyilvánosan disznóhúst mérő hentesboltot a bolgárok részére is, ugyanis a törökök belátták, hogy hasztalanul tiltják a disznóhús kimérését. Az ő „receptje" szerint tanulták meg a sumeni bolgárok a kolbászkészítést is. Egy Sipos nevű emigráns pedig a tüzérkaszárnyában vendéglőt és korcsmát nyitott. Itt mértek először sört Sumenben, ugyanis a magyarok között többen voltak, akik értettek a sörfőzéshez. Ez a sumeni sörfőzde, mely első volt Bulgáriában, az úgynevezett „magyar gazdaságban" működött, s ott is volt sörkimérés. Gróf Batthyány Kázmér abból a célból vásárolt meg Marás falu földjeiből egy régi török tanyát, hogy honfitársainak munkalehetőséget biztosítson. Itt a magyarok a mezőgazdasági termelés haladottabb módjaira mutattak példát. A magyarok házi jellegű sörkészítése és tevőleges közreműködésük adta az alapot ahhoz, hogy Radi Gjokcerenliev sumeni vállalkozó az ország első kisüzemi sörgyárát felépíthesse. Persze a magyaroktól tanult módon történt sörfőzés ilyen, szinte házi módja a múlt század végén osztrák tőkével és cseh, morva szakmunkásokkal megalapított, ma is működő híres sumeni sörgyárnak nem a közvetlen előzménye volt. Ugyancsak az emigráns magyarok között levő szakemberek segítségével épült fel 1850-ben a tehetősebb sumeni polgárok befektetéséből egy szeszgyár, a várostól keletre a folyó mellett. Ez csak rövid ideig működött, mivel a szesz piaca igen korlátozott volt és nem tudott versenyezni a nagy mennyiségben főzött pálinkával. Szintén emigránsok közreműködésével építettek egy gőzmalmot közel a szeszgyárhoz. 1850 tavaszán több magyar a várost övező hegyeken levő szőlőkbe is kijárt dolgozni. Nekik ez jó ellátást és még pénzt is hozott, a bolgár és török szőlősgazdák pedig a szőlőművelés új fogásait tanulták meg tőlük.

9 9 Djankova i. m. 41. A magyarok távozása után a tanyát egy gazdag kereskedő, Sztojanov vásárolta meg, de még sokáig „ungrov" (magyar) tanyának hívták. Lásd még Veress i. m. 81-82,122,125. 508 fo