Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - A magyar emigránsok nyomában Sumenben

legnagyobb része azonban - közlegények, altisztek és tisztek kapitányi rangig - a kietlen, nyomorúságos körülményeket nyújtó török gyalogsági kaszárnyában lett elhelyezve.

5 A magyar emigráció emlékirat-írói, elsó'sorban Veress Sándor leírása alapján a történeti irodalomban ezt a török gyalogsági kaszárnyát szinte ma napig minden szerző' azonosította a később „ruszka bolnica - orosz kórház" néven ismert jelenleg is katonai épülettel. A kitűnő sumeni hadtörténész és helytörténetíró Georgi Dzumaliev kutatásaiból tudjuk viszont, hogy a magyar és lengyel katonák elszállásolására szolgáló laktanya nem ez volt, hanem az a hatalmas téglalapalakú eredetileg török, később bolgár kaszárnya, melyet csak az 1950-es években bontottak le. Helyén ma a sumeni tisztiiskola épülete emelkedik.

6 Egy bizonyos, Kossuth maga, közvetlen környezete, valamint a magyar és lengyel emigránsok vezetői, de a mindennapos érintkezés során a kisebb sarzsik és a honvédek is nem a török katonai és polgári igazgatással és vezetőréteggel, hanem Sumen bolgár társadalmával állottak életteli, állandó kapcsolatban. Még az ezredesi és őrnagyi rangban szolgálók napidíja sem volt sok, a téli hétköznapokon szórakozás nem nagyon adódott. Az emigrációk örök témája, a frissen érkezett hírek megbeszélése csak órákra kötötte le a legmerészebb fantáziájúakat is. Tehát szükségszerű volt az emigránsok valamilyen beilleszkedése a város bolgár társadalmába, amit elsősorban a vendéglátó házigazda és családja révén képzelhetünk el. 1850. január végén a rendkívül szigorú tél miatt az emigránsok helyzete kezdett rosszabbá válni, anyagi erejük is fogytán volt. Kossuth kezdeményezésére a tehetősebbek önkéntes adományaiból kasszát nyitottak és ebből biztosították az altisztek és katonák élelmezését. A nyomorúságosra forduló helyzet ellenére is Kossuth megkövetelte, hogy a lakosságtól vett dolgokat mind kifizessék. E rendelkezés megszegőit, éppúgy, mint akik más vétségeket követtek el, bajtársi bíróság elé állították. A magyar és lengyel emigránsok, amikor sokszor terített asztal mellett ültek bolgár házigazdáikkal és azok családjával el tudták mondani, hogy mi is űzte őket ilyen messzire hazájuktól. A bolgárok pedig elpanaszolhatták elnyomott sorsukat, súlyos terheiket. Az emigránsok a sumeni bolgár lakossághoz való viszonyukban eljutottak odáig, hogy ha látták, hogy a törökök büntetlenül zsarolják és fosztogatják a bolgár kézműveseket, kereskedőket, nem egyszer határozottan közbeléptek.

7 5 Djankova i. m. 39-40. - Veress i. m. 71-72., 78-79., 86. - Veress Sándor életét és tevékenységét, valamint könyvének forrásértékét a teljesség igényével dolgozta fel Dankó Imre: Sarkad nagy fia: Veress Sándor c. tanulmányában. 6 A magyar és lengyel katonák elhelyezéséről a gyalogsági laktanyában részletesen ír Veress i. m. 72, 74-75. A „ruszka bolnicá"-val azonosítja még a legújabb útikönyv is. 1. Bács Gyula: Bulgária (Budapest, 1970). A szóbanforgó laktanyát és a többi török, majd bolgár katonai objektumokat a XIX. század végéről gondos forráskutatás alapján G. Dzumaliev pontosan meghatározta. Szíves szóbeli közléséért ezúton is köszönetet mondok. 7 Djankova i. m. 40. 506 ?J