Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

András. Érkezése után nem sokkal maga írta le a parókia telkén lévő vályog, de téglapincés épületeket. Számunkra fontos, hogy először ő emlékezik meg a körítőfal valamikor bástya őrház rendeltetésű egyik építményéről: „... a Templom kerítéséhez volt ragasztva egy kis téglából csinált kunyhócsk, bóthajtásra, melyet én fordítottam könyveimnek tartására, mivel egy házamba se láttam csak olyan securitást (biztonságot, M. Gy.) mint abba." Szorgalmazta is, hogy a leromlott állapotú papi lakás helyett másikat építsenek, vagy legalább is újítsák fel. Erre majd csak utódja alatt került sor.

113 Paksi Kis András tizenkét évi lelkészsége alatt az 1643-ra megépített (jobban mondva megújított!) középkori templom súlyos, veszélyes állapotba került. így a gyülekezet 1781. év végén kérelmezte új templom építésének engedélyezését. Az alapkövet 1785. október 13-án tették le. Közel két év alatt elkészült az új templom, egybeépítve az 1745-47-ben emelt toronnyal. Az egyházközség irattárának anyagából tudjuk, hogy a hajó bolthajtásos mennyezetű volt, melyet három-három téglaoszlop osztott meg és tartott. Téglából építettek keleti és nyugati karzatokat és szószéket. Nem tudjuk, hogy milyen forrás alapján került be a templom építéstörténetébe az, hogy az építkezést a tervezéstől kezdve Paksi Kis András irányította. Ezt találjuk Várady József könyvében, valamint Diószegi Lajos munkájában is. A gyülekezettel támadt ellentétei az építkezés alatt oly mértékűvé váltak, hogy Paksi Kis Andrásnak 1789. márciusában el kellett hagyni Szovátot. A nagy méretű és boltozott hajó falai nem bírták a terhelést. Az 1800-as évek elején függőleges repedések mutatkoztak mind a déli, mind az északi főfalon. Ezért 1805. január 17-én az egyházközség úgy határozott, hogy le kell bontani a bolthajtásokat, a téglaoszlopokat és téglakarzatokat. Ez még abban az évben megtörtént. Ekkor építették a főfalakhoz, talán azok stabilitását is segítendő, a déli és északi portikuszokat. Az átalakítás során kapott a templom deszkázott síkmennyezetet és fakarzatokat. 1807 tavaszán hozzákezdtek a torony már korábban tervbe vett magasításához és teteje újra zsindelyezéséhez.

114 Az 1805. évi belső átalakítás és a falrepedések kijavítása nem hozott tartós megoldást. 1854 őszén a korábbi repedések, különösen a hajó északi falán, nemcsak hogy újra jelentkeztek, hanem nagyobbodtak is. A hajó és a torony elváltak egymástól. A presbitérium kimondta az újabb renoválás szükségességét. A Bach113 A 109. jegyzetben i. h. és i. m. - Paksi Kis utódja a Szoboszlóról meghívott neves tudós Budai Ferenc lett. Részére készült el az új bolthajtásos tégla lelkészi lakás 1794 nyarára. 114 Várady József: Tiszántúl református templomai. I—II. (Debrecen, 1991) I. 196-197. Meglepő, hogy Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1-3. (Budapest, 1959-1961) c. munkájában a 2. kötet 124. oldalon az 1805. évi fontos átépítést nem találjuk meg. Az 1785-37. és az 1805. évi építkezésekre lásd Diószegi i. m. 115. és az ott hivatkozott források. - Feltehető, hogy Kovács J. István már idézett mondatában az „H. Újjáépítették 1865-ben." Sajtóhiba révén „tette át" az 1805. évi lényeges átépítést 1865-re. H 463