Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

magával végezze. A jövedelem 2/3-a a városi bevételeknél, 1/3-a a főbírónál kerül személyes elszámoltatásra. Ezen kívül „Annak felette búzát és egyéb affélét hová és kinek akarja rendelni a tanács, a tanács akarattya lészen." 1620-ban említették a jegyzőkönyvek erre a tevékenységre először a „procuratores possessionum Civitatis" című két felügyelőt. Zoltai szerint rövid ideig tevékenykedhettek az 1652-ben említett „provisores ad Szovát et Bódogfalva" szintén két felügyelő. E korból való adatok szólnak arról, hogy a szovátiak egy összegben fizették az évi taksát, alkalomszerűen szekeres szállítást, kaszálást kellett végezzenek a város részére.

98 Előzőleg éppen azt emeltük ki, hogy 1701-ben a város már kilencedet is követelt a valamikori „papszer" jobbágy telkei után is. A szováti jobbágyparasztság korábbi gazdálkodási helyzetére hiteles adatokkal szolgált <xz 1556. évi dézsmajegyzék. Földesúr és jobbágy viszonyába enged bepillantást az az 1574. évi adat, mely szerint Szepesi Sebestyén szováti jobbágya Szuth Máté a Szepesi család több tagjának különböző örökségi ügyében minden őt érintő járulékról lemondott." Más falvakra vonatkozóan tudjuk, hogy előfordult mikor egy-egy módosabb jobbágyától akár még kölcsönt is kért földesura. Az 1594. évi török pusztítás után felvett bajomi váruradalmi urbárium a szováti jobbágyok helyzetére, szolgáltatásaira vonatkozóan is adatokat nyújt. Nyilván nem lehetett ez időben könnyebb sorsa a Szepesi részek és a debreceni lelkészhez tartozó papszer jobbágyainak sem. Az 1554-től a töröknek hódoltsági adót fizető szovátiak terhei pénzben, természetbeni és más szolgáltatásokban - nyilván ugyanolyan mértékben növekedtek a század végétől, mint más hódolt falvak lakosaié. Láttuk, hogy kevés család maradt meg Szováton az 1594. évi pusztulás után. Sokan menekültek el, és Debrecenben 1607-ben is több szováti tartózkodott. Kitűnik ez Deli Chafer aga - az 1594. évi urbáriumban a falu török hűbérbirtokosa - Tóth Mihály debreceni főbíróhoz írt leveléből. Ebben rosszallta a főbíró döntését, hogy a városban lakó szováti jobbágyoktól, akik haza akartak menni, fejenként 16 forint megfizetését kívánta. Meghagyta az aga a főbírónak, hogy szabadon engedje haza ezeket a jobbágyokat.

100 1677-ből van azután arra adatunk, hogy Szovát eming-es falu, tehát az eming, a szultáni kincstári bevételek felügyelője alá tartozott.

101 A falu török adója ekkorra 98 Zoltai Lajos: Debreczen város számadásai 1658-tól 1682-ig. Huszonöt súlyos esztendő pénzügyi gazdálkodása. (Debrecen, 1917. Klny. A Debreczeni Képes Kalendáriom 1918. évi évfolyamából.) 17. 99 HBmL. IV.A 1021/d. 6. Konventi másolatok. 8 h. A leleszi konvent 1574. augusztus 3-án kelt bizonyságlevele. A szereplők Szepesi Ferenc leánya Ágota Marjalaki Demeterné és Szepesi Kristófné Makrai Katalin. - Átírva a konvent 1761. március 7-i oklevelében. 100 HBmL. IV.A. 1021/b. Különböző tartalmú iratok 1311-1919. No. 155. Chafer aga 1607. április 18-án Szolnokon kelt levelében a szovátiakat „császár jobbágyainak" nevezi. Gondolhatunk arra, hogy a falu már szultáni kincstári birtok volt. 101 HBmL. V.632.a. Szovát község iratai 1673-1845. Főbírói jegyzőkönyv az 1677. évről. 456 ^