Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

jának tett hűséges szolgálataiért" Szovät egész birtokába (totalem possessionem) és a Szabolcs megyei Sziget falu, valamint Keresztútteleke, Tölösteleke, és Bolthosteleke pusztabirtokok részeibe. A káptalan a következő év márciusában jelentette is a királynak, hogy a beiktatást ellenmondás nélkül elvégezte.

40 Ez az adománylevél két, de inkább három birtoklástörténeti kérdést vet fel. Először is, a Szepesi-Szováti családok 1460. évi egyezsége szerint Szovát részei Szováti Mihály özvegyénél és leányainál és vejénél, Fancsikai Miklósnál maradtak. Egy év múlva viszont a Szepesi rokonság úgy rendelkezett, hogy többi falujukhoz hasonlóan Szovátot két egyenlő részre osztják. Nem esett szó arról, hogy a felesége révén Fancsikai Miklósnak és özvegy Szováti Mihálynénak részei maradtak. Másodszor, mi miatt vesztette el az egyik ág harmincöt év alatt a szerzett szováti, boldogasszonytelki és tölösteleki fele részekre való jogosultságát? Igaz, János fiai: Imre és különösen Miklós az 1470-es évektől sűrűn hatalmaskodtak a másik család birtokain, Szováton is. Harmadszor, feltehetjük-e, hogy néhai Szováti Mihály két férjezett leánya, Fancsikai Miklósné, Margit és Szőllősi Istvánné, Magdolna szováti részeik 1471. és 1472. évi, a Bajoniaknak történt eladása illetve zálogba adása huszonöt év alatt elfelejtődött? Bizonyára nem, hiszen a század végén Bajoni Miklós fiai, János és különösen Benedek nemcsak új birtokokat szerzett, de a régiek egyikéért-másikáért sikeresen pereskedett. A XVI. század beköszöntével a falu történetében századokra meghatározó változás következett be. Szepesi Mihály szováti birtokos özvegye, Katalin asszony 1503-ban ottani részeit zálogba adta Péter, debreceni plébánosnak. Ez lett a később szováti papszer-nek nevezett birtokrész, mely a mindenkori debreceni plébános, majd a református prédikátor javadalmát szolgálta.

41 A jobbágytelkek név szerinti földesura a parochus volt, de a jövedelem, mint látni fogjuk Debrecen városa későbbi intézkedéseiből, a magisztrátus „jóvoltából" szolgálta az egyházat. 1514-ben, a parasztháború során a bajomi jobbágyok elfoglalták az akkor még kezdetlegesen megerősített földesúri udvarházat. Az ott őrzött oklevelek egy részét elégették, más részét szétszórták, maguk között elosztogatták. Ezért kértek birtokaikra Bajoni Benedek és János II. Lajos királytól nova donatio-t, új adománylevelet. A király 1517. szeptember elején a budai káptalanra bízta az újra 40 II. Ulászló 1497. április 23-án Prágában kelt oklevelének hiteles másolatát lásd Hajdú-Bihar megyei Levéltár. IV.A. 1021/b. Muo. 45. - 1498. március 1. Várad. A káptalan beiktató levelét lásd ugyanott ad Mo. 45. Mind a kettó' Báthori Zsigmond 1579. szeptember 30-án kelt oklevelében átírva. 41 A debreceni római katolikus, majd református plébánosok illetve lelkészek, késó'bb a város birtokába jutott szováti részbirtok történetét megírta Herpay Gábor: A szováti papszer. = Debreceni Protestáns Lap. XXXVI. évf. (1916) 314-316. Zoltai is erre alapozva írt a XVI. századi szováti jobbágytelkekról, lásd Zoltai 1925. Települések i. m. 56. és Uő: 1936. A 3 jegyzetben i. m. 103. és 109. 432 C^