Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

Ha a fenti fontos, de vitatott adatot nem is vennénk figyelembe, a régészeti leletek mellett falunk korai megtelepedését maga a helynévadás is bizonyítja. A település neve ugyanis puszta személynévből keletkezett a XIII. század közepe előtti jellegzetes korai magyar helynévadással. A személynév szláv eredetű, mint Szoboszló vagy Zelemér. Mivel a helynévadás korában ezek a személynevek elterjedtek voltak a magyarság körében, semmi nem indokolja, hogy XI-XII. századi szláv népelemekre gondoljunk területünkön. Ebből az 1275-ből adatolt személynévből másutt is keletkezett helynév, nemcsak az 1311-ben (újból vagy először?!) szereplő Kolozs megyei, falu, de a középkori Sopron megyében 1224-ből ismert Szovát is. Ide kapcsolható az 1150-ben említett régi magyar Szolváta személynévből is eredeztethető erdélyi Szováta. Figyelembe kell venni az 1499-ből adatolt székely Örlöcz nem Szovát nevű ágát, mint névadót. Szováta csak 1602-től szerepel - a képzős alakban. Kiss Lajos felvetette mind a két lehetőséget. Tudjuk, hogy a székelyek Bihar megyéből települtek tovább, a Szovát nevű falvak névadásánál gondolhatunk erre a Szovát ágra.

12 Településünkre más XIII. századi adatot nem leltünk. Amennyiben az 1213. évben kolozsi várnépeknek helyt adó Szovát falu a mi településünkkel azonos, akkor bizonyos, hogy a várbirtokok rendszerének felbomlása után nem került világi vagy egyházi nagybirtok keretébe. Ugyanis a XIV-XV. században itt helyi eredetűnek tűnő, magukat a faluról nevezett családok tűnnek fel. Ezek a falvak vagy a XIII. század elejének szabad birtokosai, vagy az 1280-1330 közötti társadalmi átrendeződés során felemelkedett várjobbágyok településeire vezethetők vissza. Szovát környékén ilyenek Ebes, Földes, Kába és a bihari Szepes, Sáránd, Sáp, esetleg Derecske, valamint a távolabbi Nádudvar. Megjegyezzük, hogy majd az 1280-as évektől egy nemzedék alatt uradalmat létrehozó Debreceni család is példázza az „ősi, nagy nemzetségektől" nem származtatható birtokosokat. Szovát bizonyosan súlyos mértékben szenvedett a tatárjárás során. Tágabb környékén pusztultak a falvak a Biharban szinte minden települést felgyújtó, emberirtó Kadan vezette déli tatár sereg messze vidékre elportyázó egységeitől. Szabolcs megyének ez a része pedig közvetlenül délre esett a Siban vezette előőrs 12 Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf erdélyi vajda 1499. október 24-én Segesváron kelt parancslevele a görgényi ispánnak vagy alispánjának és a marosszéki királybírónak. Adják vissza a Barcsai Gáspárral szemben eló'tte pernyertes Dósa Mihálynak az Örlöcz nem Szovát ágán (de genere Ewrlewcz et linea Zouath dicta) Őt illető lófőség egy harmadát Kibéden és Szentlőrincen. Lásd Székely oklevéltár 1.1211-1519. (szerk. Szabó Károly. Kolozsvárott, 1872.) 29193. CCXVI. Oklevél - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I—II. (Bp. 1988) 1.137. A Sopron megyei Szovát (1224: Zoac) ma Győr-Sopron megyében Bágyogszovát összevont község Csornától kelet-délkeletre. - I. 559. Hajdúszovát. Az 1333. évi említést veszi legkorábbinak. - II. 78. Magyarszovát Kolozs megyében. - Szovátára lásd 11.594. 1579-ben még Szovát-mezejének írta egy forrás. A Szolváta (1150: Sculwata) személynévre lásd munkája első, egy kötetes kiadását (Bp. 1978). 619. 422 ^