Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig
1554 után Polgár és Szentmargita nem is tudta kivonni magát a hódoltsági adó fizetése alól. 1566-ban is ott találjuk mind a kettőt a töröknek hódolt 19 szabolcsi település között. 124 De továbbra is fizették, mint a legtöbb hódolt falu, a káptalannak, mint földesuraságnak a szolgáltatásokat, valamint a királyi országnak az állami adókat. A végvárak megerősítésére szolgálóan a jobbágyok 12 napi ingyen munkájáról rendelkező' 1569. évi XIX. te. az Eger várához teljesítendő' munkáknál szól az egri káptalan alá tartozó „duo oppida Polgardi et Szentmargita" parasztjairól. 125 Kutatott két településünket tehát ekkor mezővárosnak nevezték, de véleményünk szerint ez csupán a kisebb falvaktól való megkülönböztetés jele. 1566-ban Gyula várának eleste után a török sort kerített arra, hogy a Tiszántúl északnyugati részét is szorosabban a hódoltsághoz fűzze. A szolnoki szandzsák 1571. évi fejadó összeírásában a szentmiklósi (későbbi Törökszentmiklós) náhijében még nem találjuk Polgárt és Szentmargitát, de szomszédságukból Csege, Egyek, Ohat és Zám szerepelnek. 126 Viszont a szandzsák következő évi defterében a debreceni náhie 94 adózó falva között vették fel mindkettőt, Bolgár és Szenmargita néven. 127 Lássuk most, hogy mit tudunk vizsgált településeink gazdasági helyzetéről a XVI. század derekán. Az egri káptalan birtokainak szolgáltatásait az 1520-1540-es évek állapotát tükrözően tartalmazó később kétszer is átírt forrás szerint 128 Polgár (Polgári) Szent György-napi cenzusában minden telek (sessio) után 1 forintot tartoztak adni, a zsellérek pedig 25 dénárt. Mindegyik telkes jobbágy 8 dénárt, egy tyúkot és egy kenyeret kellett adjon az officiálisnak. Szent Mihálykor mind a telkes jobbágyok, mind a zsellérek ugyanezeket kellett teljesítsék. A gabonafélék (frugum et bladorum) kilencedét az officiális kertjébe asztagba gyűjtve kellett behordják. Szentmargitán a cenzus ugyanannyi volt, az officiálisnak viszont nem tartoztak semmi szolgáltatással. Azonban a telkes jobbágy és a zsellér is 3 kalangya szénát kellett a földesuraság részére behordjon az officiális kertjébe. A XVI. század második feléből származó pótlólagos beírás szerint minden egyes kanonoknak járt a három-három kalangya széna. 129 A gabonakilencedet Szentmargitán már kicsépelve (importáré trituratas) tartoztak behordani. Mindkét birtokon a káptalan jövedelmét igen nagy mértékben növelte a halászat. Földesúri jövedelem volt Polgáron a Tisza nagy Morotvájából való halfogás fele, s a már Bakócz idejében meglevő és gondozott halastavak, halászóhelyek 124 Lukinich I. i. m. 385-386. 125 Corpus Iuris Hungária. Magyar Törvénytár 1526-1608. (Kiadják Kolozsvári Sándor és Óvári Kelemen Budapest, 1899.) 596. 126 Györffy Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez, jászkunsági Füzetek 4. (Szolnok, 1956.) 26, 28, 29. - Csege 50 házzal, templommal, Egyek, 36 házzal, templommal, Ohat 24 házzal, templommal és egy majorral; Zám 15 házzal, templommal lett felvéve a defterbe. 127 Velics Antal-Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek I—II. (Bp., 1896.) I. 215. 128 Liber S. Johannis már idéztük: Kandra i. m. Adatok I. 412-413,425. 129 Sugár Reg. 54. 402 %