Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

nek földrajzi vonzásköre meghatározására alkalmasak a XV-XVI. század fordulójától a XVI. század közepéig terjedő korszakban említett jobbágyok családnevei. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy ebben a korban még csak éppen állandósul a magyar jobbágyság családnév elnevezése, de ez a folyamat korántsem zárul le. Ebben az időszakban viszont éppen a fentebb említettek miatt még a foglalkozásnevek a viselőjük tényleges foglalkozására utalnak. Polgár vonatkozásában a csak kevés jobbágynevet feltüntető 1492., 1514. és 1547. évi adatok is összevetve az 1556. évi gabona és báránydézsma-jegyzék neveivel bizonyos konkrét következtetések levonását engedik meg. 1492-ből 24 polgári jobbágy nevét ismerjük, ezek az egynél többszöri előfordulások összevonása után 19 családnevet mutatnak: Bagoly, Csáti, Ferencz, Gazdag, Gecse, Kis, Kóródi, Lengyel, Martonos, Matusa, Mézes, Miklós(i), Mile, Németh, Nyárádi, Oláh, Rácz, Szima és Tóth. Az 1514-ből megismert 7 polgári jobbágy közül egynek nem tüntetik fel a családnevét és a többi hat további 5 családnevet mutat, de erek közül három Ferenc, Kóródi-Kórógyi, Nyárádi - szerepeltek már 1492-ben is. Ha az 1547-ből név szerint ismert kilenc polgári jobbágy családnevét is bekapcsoljuk elemzésünkbe, az 1492-ből ismert nevekhez még hozzá kell tennünk a Mile családnevet, mely 1514-ben nem szerepelt. Ugyanakkor a Nyárádi családnév mind a három évből származó névanyagban benne van. 1556-ból név szerint ismerünk 82 polgári jobbágyot, 62 családnévvel. Ezek közül 9 olyat találunk - Csáti, Ferencz, Kajdán-Gajdán, Kórógyi, Kis, Kotró, Matusa, Mile, Tóth -, melyek már 1492 vagy 1514-ben szerepeltek. További három név - Boros, Gombos, Szalad - olyan, melyek 1547-ben tűntek fel. így 12 olyan családnevet mutathatunk ki, melyek a XV-XVI. század fordulójától 1556-ig előfordulnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1514. évi és 1547. évi névsorok összességükben is igen kevés nevet hoztak, akkor is a 12 családnév az 1556. évi 62 családnévnek közel 20%-a. Ez pedig a névsorok töredékességét figyelembe véve azt mutatja, hogy a XV-XVI. század fordulójától számítva a polgári jobbágyságnak feltételezhetően több mint 1/3-a kontinuusan tovább élt. Ez az arány bizonyosan még nagyobb is a valóságban, hiszen hangsúlyoztuk, hogy a családnevek ebben a korban még nem állandósultak teljesen. Az 1492., 1514., 1547. évben előjövő nevek közül kimondottan a valamikori elköltözési helyre utalnak a Csáti, Kóródi-Kórógyi, Miklósi és Nyárádi családnevek. A Miklósi név bizonyosan a szomszédos Szentmiklósról való származást mutatja. Az 1556-ban összeírt polgári jobbágynevek közül kiemeljük a Dadái, Dahi, Dombrádi, Marosi, Miskolci, Palkonyai és Simándi családneveket, melyek az előzőekhez hasonlóan ugyancsak mutatják, hogy honnan költöztek be a XVI. század második harmadában jobbágyok vizsgált településünkbe. A jobbágynépesség etnikai összetételéhez adnak adatokat az 1492-ben szereplő Matusa, Szima, az 1514-ben előforduló Kajdán, az 1556-ban összeírt Koza, Pyar családnevek, valamint az 1492-ben írt Lengyel Simon, Németh István, Oláh Gergely, Oláh Jakab, Rácz Bertalan, Tóth Benedek és Tóth Tamás jobbágyok bizo400 fj