Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

Bakócz 1501. május végén Polgárt és Szentmargitát a Borsod megyei Ároktővel együtt bizonyos szentmisék elmondásának kötelezettségévei az egri káptalannak adományozta - királyi jóváhagyással. A következő évben a budai káptalan a beiktatási ellentmondás nélkül elvégezte.

79 Nem sokkal ezután királyi hozzájárulással a két birtokot kivonták Szabolcs megye joghatósága alól és statutióval átcsatolták Borsod megyéhez, ahol az egri káptalannak akkor már nagy birtoktestei voltak. Ide is számították Polgárt és Szentmargitát 1511-ig. A két nagyhatárú, jó földű birtok értékes volt már a XV. század utolsó évtizedében is. Jól mutatják ezt a zálogba adásuknál, illetve adás-vételüknél szereplő 4000, majd 8000 forintnyi összegek. Bakócz püspök udvartartási számadókönyveiben, melyek a bevételekről és a kiadásokról az 1493. és 1495. évekre megbízható pontossággal, az 1494. és 1496. évekre rekonstruálhatóan tájékoztatnak, mindkettő már 1493-ban szerepel. Évi cenzusukra adat nincs. Lehetséges, hogy ezeket is külön vezették, mint a számadáskönyvekből hiányzó kilencedjövedelmeket. 1493-ban évi rendes taksába (taxa ordinaria) a két falu együtt Szent György napkor 50 forintot, Szent Mihálykor 43 forintot fizetett.

80 Mivel ugyanebben az évben 12 másik falu csak taxa regiát fizetett, úgy gondoljuk, hogy rendes taksa fizetésére Polgáron és Szentmargitán mint új birtokokon került sor. A két falu is fizetett ekkor taxa regiát, Polgár 35 forintot, Szentmargita 43 forintot.

81 A számadáskönyvekből tudjuk meg, hogy a polgáriak és a szentmargitaiak 1493. évi rendes taksájából Jánosynak fizettek 50 forintot, valamint azt is, hogy Jánosy Istvánnak ebben az évben a két falu vételárába az ottani halastavak jövedelméből Málczay László officialis 50 forintot adott, a püspöki provizor a számadáskönyveket 1493-tól vezető Ősi György pedig 300 forintot. Beírta azt is, hogy a püspök utasítására Verebélyi Györgytől korábban már Jánosy kapott 200 forintot ugyancsak Polgárért.

82 Feljegyezték, hogy Bakócz mellett Jánosy Istvántól két ezüst tálkát is ennek fejében pedig 100 forintot vett át Ősi provizortól.

83 A következő évben - 1494-ben - a polgáriak 37, a szentmargitaiak 42 forint taxa regiát, 1495-ben pedig 48, illetve 50 forintot fizettek ezen a címen, s ugyanebben az évben Polgár még adott 132 forint. Szentmargita pedig 119 forint rendkívüli taksát 79 Rupp i. m. 6. tévesen 1502-re teszi az adományozást. - Kandra i. m. Adatok I. 423, 425. - Sugár Reg. 48-52. - Kandra Kabos: Bakács Tamás saját vallomása származásáról. Századok IX. (1875) 136. valamint Fraknói V. i. m. 180. ahol Ároktő is tévesen Szabolcs megyébe van helyezve. Ároktő Tokajhoz tartozott, először zálogos birtokként tartották kezükön a Hunyadiak. Corvin János adományozta Kanizsai Györgynek, akitől Bakócz 600 forintért vette meg (Csánki D. i. m. 1.187. és Kandra K. i. m. Adatok I. 432.). 80 Bakócz-Códex vagy Bakos Tamás egri püspök udvartartási Számadó-könyve 1493-6 évekről. Az Ipolyi-féle másolat után közli Kandra Kabos. Adatok az egri egyházmegye történelméhez II. (Eger, 1887.) 345. sí Kandra K. i. m. Adatok II. 438. 82 Kandra K. i. m. Adatok II. 345, 347. - Málczay László Verebélyi György familiárisa volt. «3 Kandra K. i. m. Adatok II. 317. 390 ^J