Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

ken kívül a nemzetségből származó más családok is birtokjogot támaszthattak. Az 1302-ben szerepelt Demeter mester fia, Debrei Miklós alországbíró 1352-ben osztozkodik a Debreiekkel közeli rokon Abanembeli Bodrogkeresztúri Posárokkal. Eszerint Debrei Miklós mester a százdi és a prügyi monostorok kegyuraságát és Szentmiklós és Polgár birtokokat (possessiones Zenmiclos et Pagar) adja át Keresztúri Posár Jánosnak és László két fiának, Fülöpnek és Istvánnak.

40

1368-ban ezt az adományt Keresztúri Posár Lászlófia István kérésére az egri káptalan átírta.

41 Polgár és vidékének tatárjárás utáni birtoklástörténetét tehát úgy tudjuk öszszefoglalni, hogy Polgár és Szentmiklós az Aba nemzetségből származó különböző ágaké volt, ahol a legtöbb résszel a Debreiek rendelkeztek. A falvak újranépesedése feltehetően igen lassan történt meg, hiszen 1292-ben Mokján comes szereplésekor az ő polgári részét 'terra' névvel illetik. Csó'szd, Kékes és Szentmargita továbbra is az egri püspökség birtokai. Újratelepülésükre szintén csak egy adatunk van. 1299-ben Csőszd (Cheuzd) - mint az egri káptalan földjének (terra) - határát a jászói konvent bejáratja.

42 Tehát igen nagy valószínűsége van annak, hogy még ekkorra sem tényleges falu. Feltételezhető, hogy faluvá Kékes sem alakult újra, kis lélekszámú kései prédiumként élhettek tovább. Tárnok falura vonatkozóan nincs adatunk a XIV. századból, így szinte bizonyosra vehető, hogy határa néptelen maradt. Selypestő falu vagy birtok - 1319-ben 'villa' - az Ákosnembeli Ernye fiai diósgyőri várának tartozéka volt, és mint tőlük elkobzott birtok Károly Róbert adományából került Debreceni Dózsa kezére.

43 A XIV. századi adatok szerint Polgár és Szentmiklós birtokosai Debrei Demeter fi- és leányági leszármazottai, 1352-től a velük rokon Keresztúri Posárok, és birtokcsere révén 1343-tól az egri káptalan. A XV. századi adatok visszavetítésével igen valószínűnek tartjuk, hogy Kékes már a XIV. században valamilyen módon Csőszd, illetve Polgár tartozéka lett, mert mint látni fogjuk, a XV. század második felétől sorsuk a későbbi évszázadokra vonatkozóan is szorosan összekapcsolódott. A pápai tizedjegyzékekben kutatott területünkről csak Polgárral találkozunk: 1333-ban Antonius de Polkar 3 garast fizetett, 1334-ben a falu Pulkar, 1335-ben pedig Pilkar néven szerepel, 4-4 garas pápai tizeddel.

44 Ebből az összegből arra következtethetünk, hogy a település nagyságrendileg a kisebb faluk közé tartozott. 40 A két monostor kegyuraságát az Aba nemzetség két alága, a Debrőiek és a Keresztúriak hosszú ideig vitatták egymástól. 1352-ben a Keresztúri Posárok viszont lemondtak a debró'i völgyben levő Debrő, Szentgyörgy, Tótfalu és Háromkál részbirtokáról Debrői Miklós javára. Lásd Kandro K. i. m. Adatok I. 46 és Sugár Reg. 5. 41 Kanára K. i. m. Adatok I. 412. és Sugár Reg. 6. 42 Sugár Reg. 3. Mivel a határjárásnál ellentmondás nem történt az egri káptalant a birtokban megerősítették. Adatunk szerint Csőszd birtokjoga tehát 1271 és 1299 között a püspökségről a káptalanra szállt át. 43 Komáromy András: Dózsa nádor és a Debreczeni család. Turul IX. (1891) 7. 44 Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Rationeis collectorum pontificiorum in Hungária. (Bp., 1885.) 1/1. 330., 344., 360. 378 ?}