Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

reséget 1596. október 26-án. Ekkor a török-tatár hadak végig pusztították egész Nyugat-Szabolcsot. Bizonyos, hogy Polgár - közel esvén az ütközet színteréhez és környéke nem kerülte el a csapásokat. De teljes pusztulásról és elnéptelenedésről még ekkor sem beszélhetünk. A debreceni református egyházmegye tasnádi zsinata 1597. január 16-án 23 társukkal együtt Lethenei Ambrust Polgárra (ad Polgár) és Telkibányai Pált Szentmargitára (ad Szent Margita) ordinálta lelkésznek.

31 A Balogh István által idézett 1599. évi adat, mely szerint Szentmargitán az ellenség közelsége miatt „a falubeliek egy Zygethben leven... kabdozva felkazalvan eleteket"

32 jól mutatja, hogy a pusztulás után is maradt népesség ősei falujában meghúzódva. 1599-ben megint a tatárok pusztítottak, 1600-ban pedig a törökök, majd Belgiojoso kassai főkapitány német zsoldosai dúlták végig az egész megyét. A megye déli része ettől kezdve majdnem két évtizedig elhagyott hódoltsági terület s a dicatorok kísérletet sem tettek az adó beszedésére.

33 A XVI. század végén Bihar és Szabolcs megyéket ért csapások a települések egy részét lakosaikkal együtt megsemmisítették, de teljes elnéptelenedésről csak a falvak 15-20 %-ánál vannak adataink. A megmenekültek egy-két év után, de viszszatértek régi otthonaikba. Az élet kontinuitása így még a legtöbbet szenvedett területen sem szakadt meg teljesen. A későbbi hajdúvárosokra vonatkozóan ezt bizonyította Rácz István. Ha Polgár és a már korábban is egyre néptelenedő Szentmargita áldozatául is esett az 1599/1600. évi pusztításoknak, valamelyes népesség meghúzódott itt, hiszen Rákóczi Lajos kallói kapitány korábbról elmaradt járandóságai fejében a királytól éppen ezeket a birtokokat kérte. Népesség nélküli területet - még ha értékesek is - bizonyára nem kért volna. A kancellária 1607. október 31-i leirata szerint ezek a birtokok - lévén az egri püspökségé - nem voltak ráruházhatok.

34 A Bocskai által letelepített hajdúságban azonban területünkön olyan új - a szó szoros értelmében vett - hatalmi tényező jelent meg, mellyel szemben a káptalan súlytalan volt. Ugyan a hajdúk még meg sem melegedtek adományozott otthonaikban, de a szabolcsi nemesség állandóan zaklatta, háborgatta őket. így került sor 31 Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltára. Egyházkerületi jegyzőkönyvek. I. 1567 -1765, Z 30. Folio 661-62. 32 Balogh István: A gabona betakarítása a XVI-XVII. században (Ethn. 68.1957. 281). - Idézi az Eger Érseki gazdasági levéltár: Dézsmajegyzékek e. 1992. sz. 1599. iratot. Balogh István éppen az ilyen adatok alapján látja valószínűnek, hogy az őszi gabona betakarításához először csak szükségmegoldásként pl. a közbiztonság hiányában fordultak kaszához. 33 Lukinich i. m. 386. 34 Rácz István: A hajdúság a XVII. században (kézirat). - Kutatásai szerint a későbbi hajdúvárosokban valamelyes népesség átvészelte a XVI-XVII. század fordulójának nagy pusztulását is. Erre vonatkozólag Császár Edit is hasonló feltevésre jutott (A Hajdúság kialakulása és fejlődése, Debrecen, 1932.12-14). összevetésül lásd még Balogh István: Adatok a hajdúság XVI. századi népi összetételéhez (Ethn. 53.1942. 37-41) - Rákóczi Lajos birtokigényére vonatkozó adatot Rácz István munkájából vettem. Adatainak közlésre bocsátásáért ezúton is köszönetet mondok. C^ 353