Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A debreceni erdőspuszták története 1945-ig

Nagycsere A debreceniek legrégebbi erdőspusztája. Egyes részei bizonyosan már 1380 körül a városhoz tartoztak. Nagycsere csak összefoglaló neve lett több pusztabirtoknak, melyeken a korábban itt állott falvak elnéptelenedése után az erdőterület állandóan növekedett. Az 1660-as években Nagycsere neve Szabad Csere volt. Területén bizonyíthatóan két kis egyházas falu és két ezeknél kisebb jelentőségű egyházatlan település volt: Soma és Szata, illetve Árokteleke és Likaháza, későbbi nevén Lukaháza. Az Árpád-kori Soma falu már a tatárjárás előtt megtelepedett. Nagycsere keleti részén feküdt. 1323-ban említik írott források először, ekkor adta Szőllősi János vejének, Pércsi Miklósnak cserebirtokként. Ezt Károly Róbert király 1332-ben meg is erősítette. A Szőllősi család eredetéről nem tudunk. Lehet, hogy társadalmilag felemelkedő várjobbágyi család leszármazottai. Ez esetben Soma alapítását feltehetően a bihari vár népeihez kapcsolhatjuk. A történeti kutatás hosszú évtizedekig Somát, illetve a rá vonatkozó adatokat összekeverte azzal a Szabolcs megyei Soma birtokkal, melyet először 1220-ban említenek, s 1311-től Debreceni Dózsa birtoka volt. A Nagycserén fekvő Soma román stílusú félköríves szentélyzáródású templomocskájának alapfalait Zoltai Lajos, a nagynevű debreceni régésztörténész 1923-ban tárta fel, a templom körüli temető néhány sírjával. A templomhely egy dombháton van, a feltárás idején ott levő somai erdőőri lakástól délre 60-80 lépésre. Soma falu a XIV. század végére teljesen elnéptelenedett. 1406ban Zsigmond király oklevele „Debrecen polgárai már régtől használt földjének" mondja. 1411-ben és 1429-ben is debreceni pusztabirtoknak írták. 1475-re pedig a falu határa beerdősült, mert egy oklevél Somatéleke nevű cserjés és bokros erdő (silva et rubetum) Debrecenhez tartozását örökíti meg. Nagycsere középső és nyugati részén terült el az ugyancsak Árpád-kori Szata falu. Nevével 1325-ben találkozunk először, idevaló nemesek: Szatai László és három fia említésekor. A már idézett 1406. évi oklevél Szatateleke néven említi, mint régtől debreceni birtokot. 1429-ben is a debreceniek pusztabirtokának mondják. A falu belsősége és templom helye a régi szatai csőszháztól pár száz méterre volt, a ma már megszűnt szatai iskolától keletre 4-500 méterre a Szata folyása mellett egy dombháton. Zoltai Lajos 1923-ban itt sok téglatörmeléket, felbolygatott sírokat talált. Soma és Szata között terült el Likaháza. 1429-ben Somával, Szatával s más pusztabirtokokkal együtt mint Debrecen régi tartozékát sorolják. Elnevezéséből úgy tűnik, hogy kis XIII. század végi majorszerű település (latinul prédium), mely hamarosan elnéptelenedett. Egy 1736. évi vázlatos helyszínrajz jelöli Soma és Szata között. Árokteleke a legnyugatibb része Nagycserének. 1347-ben Szalóksámson határjárásában még mint lakott helyet említik. A település a nevét a határán áthúzódó Ördögároktól kapta. Úgy gondoljuk, hogy Likaházához hasonlóan kései egyházatlan prédium. 1429-ben már mint pusztabirtokot Debrecen határához sorolják. 34 ?J