Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Építészettörténeti jelentőségű régészeti kutatások Hajdú-Biharban 1944–1984

bástya maradványait lerombolták, tégláit, köveit széthordták. Magának a kastélynak a pusztulását is csak a helyi lakosok jóérzésű többsége akadályozta meg. Elsősorban a Déri Múzeum régészei, történészei, és mint látni fogjuk a műemlékek megmaradásáért, helyreállításáért igen sokat tevékenykedő építész-műszaki szakemberek összefogása nyitott 1950 után vizsgált kérdésünk területén új korszakot. 1947-ben a múzeum régészei már megfigyelés alatt tartották - ezt folytatták 1954-55-ben is - a Csapó utca 7-11. sz. telken induló építkezés alkalmával az 1322-ben alapított régi ferencesrendi kolostor területét. Itt XIV-XV. századi temető sírjait, nagy mennyiségű középkori és különösen is XVII-XIX. század eleji kerámiaanyagot találtak. Sajnos tervszerű kutatásra nem került sor, pedig bizonyos, hogy a Tóthfalusi tér felé eső részen a kolostor alapfalaiból sokat megőrzött a XVII-XVIII. századi feltöltődés. Az első említésre méltó ásatás 1950 nyarán történt a Berettyóújfaluhoz tartozó Herpály pusztán, a Csonka toronynál. A Kossuth Lajos Tudományegyetem művészettörténeti tanszéke és a Déri Múzeum kisebb kutatást végzett a templomdombon. Ez döntően a templomot körülvevő belső, nem szabályos négyszögű, kívülről vizes árokkal is védett sánc vizsgálatát jelentette. Az összeomlással fenyegető Csonka torony mellett északra húztak nyugat-keleti irányú kutatóárkot, s ebben középkori réteget is találtak, de az alapfalak kikeresését nem célozták. A kutatás ráirányította a szakmai érdeklődést a románkori toronyra, de megmentésével továbbra sem foglalkozott egyetlen illetékes szerv sem. A nem messze levő HerpályFöldváron 1956-ban őskori ásatást végző régészek már úgy vélték, hogy a Csonkatornyot megmenteni aligha lehet. 1950-ben a Hortobágyon a múzeum kutatóinak sikerült terepbejárás során az elpusztult Máta falu középkori templomának és a falunak a helyét azonosítani, de ezt régészeti feltárás nem követte. Ugyanez év őszén Debrecenben a Nagytemplom délnyugati sarka mellett - a kellő átgondolás teljes hiányával oda telepített - benzinkút létesítésekor az 1642-re megépült harangtorony, a Verestorony kisebb maradványainak napvilágra kerülése után az egyetem munkatársai és hallgatói szerény kutatást végeztek. Jelentős volt H. Fekete Péter, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatójának ugyancsak 1950. évi őszi ásatása a „vidi teleken". Sikerült feltárni az elpusztult Vid falu egyhajós, hossz-szentélyes, félköríves záródású későrománkori templomának alapfalait. A templom legkésőbben az 1220-as években épült. Területünk Árpád-kori építészetének történetéhez a falusi plébániatemplomok vonatkozásában igen fontos eredményt hozott ez az ásatás. Sajnos, a nagyméretű faragatlan terméskövekből készült alapozás konzerválása és műemléki bemutatásra alkalmas felfalazása elmaradt. Az idő nem kedvezett az ilyen jellegű igények kielégítésének. 1952. év májusában leletbejelentés nyomán került sor egy másik középkori templom alapmaradványainak feltárására Fülöp-Brumi tanya lelőhelyen. A mai község keleti részén kerültek elő Kádár Zoltán és Nagy Emese ásatása nyomán a 330 ^