Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Szentgyörgy (Kismacs9 Árpád-kori templomának feltárása. A falu a XIII–XIV. században (Társszerző: M. Nepper Ibolya)

Először a domb tetején, ahol a felszínen sok tégla- és habarcstöredék volt, húztunk egy észak-dél irányú 25 méter hosszú, 2 méter széles kutatóárkot. Ebból az I. szelvényünkből tíz sír került napvilágra (az 1-10. számúak). Mindegyik délnyugat-északkelet irányítású, mélységük a talált felszíntől mérve 30-60 cm között volt. Az azóta minden évben végzett szántás is módosította a felszínt. Számításba kell vennünk még azt, hogy ezt a területet adataink szerint már az 1910-20as években is művelés alatt tartották. I. szelvényünk déli végétől kiindulva azután nyugati irányban egy 18 méter hosszú, 2 méter széles újabb kutatóárkot nyitottunk. Ebben a II. szelvényben került elő az előzőekhez hasonló mélységben újabb hét sír (a 11-17. sírszámúak). Feltárásuk után pedig alapszelvényünk északi részéből kiindulva nyugati irányban másik, 20 méteres, ugyancsak 2 méter széles szelvényt csatlakoztattunk. Ebben a III. szelvényben csak egy sírt, a 18. számút találtuk. A IV. szelvényünket a III. szelvény 13. és 15. métere között újból északdéli irányban, keresztben nyitottunk meg, 13 méter hosszan. Ennek a déli, 2,5 méteres szakaszában találtunk még három sírt (19-21. számúak). A feldúlt, törmelékkel teli felső réteg első ásónyomának kiásása után, a III. szelvényünkben rátaláltunk a templom hol épebben, hol roncsoltabban meglevő alapozásának részeire. Először egy délkeleti irányítású támpillér és a hozzá csatlakozó délnyugatnak futó fal alapmaradványait, majd tovább haladva a szelvényben nyugat felé, a hajó déli falának teljesen feldúlt szakaszát (3. rajz). A III. szelvény nyugati végében pedig a templom nyugati falának éppen a bejáratot is magában foglaló részletét leltük fel. A IV. szelvény déli felében a hajó déli főfalának újabb részlete, az északi felében pedig az északi fal alapozásának egy szakasza bukkant elő. E megismert részletek bemérése és felrajzolása után két nagy szelvény (V/a és az V/b) közel egyidejű megnyitásával hozzákezdtünk az alapmaradványok feltárásához. A szelvényhatárok mindenütt 1,5 méterre húzódtak a fellelt alapozás külső síkjától. Azonnal kitűnt, hogy a III. szelvényben korábban meglelt pilléralap a hajó déli fala és a szentély csatlakozásánál helyezkedik el (1. kép). Az V/a szelvényben rendre megleltük az egyenes záródású szentély, annak északkelet és délkelet irányítású pillérjei alapozása maradványait. A szentély déli falának egy részén - közvetlenül a délkeleti pillér mellett - teljesen ki volt szedve, még a döngölt sárga agyag alapozás is. Ugyanilyen gödröt találtunk ugyanennek a pillérnek a szomszédságában a szentély keleti falánál. A két nagy szelvényben azután megleltük a szentély és az északi főfal csatlakozásánál levő pillér, az északi fal, a déli fal nyugati vége és a nyugati bejárati fal, valamint az ahhoz csatlakozó egy-egy támpillér alapozását is. Kötésben levő téglasorok kizárólag a szentély északkeleti pillérénél és az északi főfal egy szakaszán maradtak meg (4. kép). Az alapozás a majdnem mindenütt megfigyelhető habarcsos-meszes rétegtől számítva - 65 cm-ig terjedt. A döngölt sárga agyagra rakták a meszes habarcsot és erre emelték a téglafalat. Két, csaknem azonos téglaméretet vehettünk fel; 22x15x5 cm és 22x15x4,5 cm. A templom belsejében több faragott idomtégla darabot is leltünk, különösen a hajó 290 fo