Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás (1972–1975)

sodik felében egy kisebb uradalom középpontjává vált Érpályi-Herpály XIV. század végétől ránk maradt adományozási, beiktatási és határjáró okleveleiben, bár „ ...az egyes birtokok elősoroltatnak, monostorról sehol sincs említés". Ez azért is különös, mert a nagyobb nemzetségi birtokokon mindenütt találunk Árpád-kori monostorokat, így szerinte - „E hallgatás aligha azt jelenti, hogy a monostor, bármi okból, ki volt véve az uradalmi kötelékből; hanem inkább, hogy 1373-ban puszta volt..."

10 Az alaprajz Bunyatinál A déli homlokzat díszítése Bunyitaynál K. Nagy Sándor 1884-ben megjelent és az Osváth könyvéhez hasonlóan széles körben olvasott munkájában - bár Bunyitay eredményeit már ismerte - tovább terjesztette az állítólagos feliratos kőről szóló hagyományt a pálos szerzetesekkel kapcsolatban. Az Árpád-kori prépostság kései bizonyítékai közé sorolja, hogy az ő korában is adományozták a herpályi préposti címet, melyet akkor Bogisits budavári plébános viselt. Megadja K. Nagy a Csonkatorony leírását is: „... 2 és fél öl széles, 7-8 öl magas... a város keleti szélén, szántóföld közepén egy dombon búsan, mogorván emelkedik. Déli oldalon 1 és fél öl magasan van egy kis boltíves keskeny ablak, mely a téglák kihullása miatt lenőtt egészen a földig s ott már félölnyi széles nyílást képez; a fal teteje felé öl magas s fél öl széles ablakok vannak a torony déli és nyugati oldalán, melyek felül oválisán mennek össze, de a felettük levő fal kiszakadván, a hézag felnyúlik egészen a tetőig, e házagok mellett jobbról balról 3-3 (görbe cserépforma) kis bolthajtás van." A templomdomb körüli árkot K. Nagy már nem említi. Láttuk korábban, hogy az 1858 körül a földbirtokos behúzatta - Bunyitay szerint itt húzódott a kerítés - de a külső nagyobb vizesárok megvolt. Mint a szájhagyomány után írja: „A török világban erőssé10 Bunyitay i. m. III. 239. Különösen is figyelemreméltó, hogy a herpályi uradalom birtoklásáért éveken át folyt perben 1425. július 5-én hozott országbírói ítélet, mely az uradalmat egyenlően osztja meg a Rozgonyiak, Pásztóiak és Tarköziek között, nem említi az apátságot, illetve annak kegyuraságát. Lásd: Békefi Rémig: A pásztói apátság története. 1190-1702. (Budapest, 1898) 196-198. és uo. Oklevéltár. XLIIL, XLIV. és XLV. oklevelek a 303-311. oldalakon. C^ 243