Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Nagytemplom körüli ásatások eredményei

tón át dobálták ki az általunk fellelt köveket s azután ezeket a megerősítő köpenyfalba beépítették. Igen nagy szerencsénkre sikerült a szelvény keleti irányú bővítésével és mélyítésével közel 2 méter mélységben a gótikus Szent András templom tornyának nyugati falmaradványait is meglelnünk. De fel tudtuk tárni nyugati főszelvényünk déli részében a torony délkeleti irányban forduló falához illeszkedő támpillért, majd a torony nyugati falához illeszkedő támpillért is, a Bethlen Gábor-kori köpenyfal vonalán belül. Öt helyen sikerült a podeszt északi és keleti részének a felbontásával fellelni az András-templom eredeti támpilléreire emelt felfalazást. Ezt Péchy nyilván az eredeti gótikus falak síkjára nem teljesen illeszkedő, új falak megtámasztásának céljából rendelte el. Ezek az eredményeink lényegében legközelebb hoztak bennünket (a korábban Bunyitay, majd Zoltai, Balogh István, Sápi Lajos és Entz Géza által megkísérelt szerkezeti rekonstrukciókat némileg helyesbítve) a gótikus Szent András templom eredeti alaprajzának és arányainak tisztázásához. Természetesen ebben a vonatkozásban teljesen megnyugtató képet csak a Nagytemplomon belül elvégzendő kisebb kutatás adhatna. Jelen kutatás azon kívül, hogy a Szent András templom XV. század második felében történt átboltozását bizonyítja (a faragott kőanyag erre mutat), nem oldotta meg az 1564-ig fennálló gótikus csarnoktemplom korábbi építési fázisát, melynek éppen az ismert, illetve kikövetkeztetett alaprajzhoz nem teljesen illő kisméretű nyugati torony időbeli és szerkezeti elhelyezése az egyik kulcskérdése. A Szűcs István művében közölt délkeleti homlokzati rajz, 1871 234 C^