Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Nagytemplom körüli ásatások eredményei

Lássuk most mind a három kutatási területen azokat az eredményeket, melyeket már ma is - ha nem éppen véglegeseknek - de megalapozottaknak tarthatunk. Az 1802. június 11-én pusztított nagy tűzvészben megégett András-templomot és a mellette álló Veres tornyot két egykorú ábrázolásból ismerjük: egy 1783. évi és egy 1788. évi céh-szabadulólevélen ábrázolták mindkét épületet a város távlati képén. Az első sematikusabb, a második pontosabb, hitelesebb rajzi ábrázolás, az 1783-as nyugati-délnyugati, az 1788-as nyugati irányból felvéve. A város történetét összefoglaló első, úttörő munkában, az 1871-ben három kötetben megjelent „Szabad királyi Debreczen város történelme" című művében Szűcs István közre adott az első kötetben két rajzot. Az egyik „Az 1628-1802 Debreczeni Református Nagytemplom és Veres torony alaprajza", a másik „A Debreczeni Református régi Nagytemplom és Veres torony délkeleti oldalának rajzolatja Megégett MDCCCII-ik esztendőben". Az eredeti rajzok nyomára már Zoltai Lajos a város nagynevű történetkutatója, a Városi Múzeum igazgatója sem bukkant rá. Feltehetően a Kollégium könyvtárában vagy az egyházi levéltárban őrizhették ezeket. Az bizonyos, hogy a délkeleti irányú homlokzati ábrázolás, illetve az alaprajzi felvétel a tűzvész után készült. Utóbbinál a rajzoló felhasználta az idősebb Kováts György által 1750-ben, illetve ifjabb Kovács György által 1771-ben és 1803-ban készített várostérképeknek 1871. évi másolatát, mely az akkori Városi Levéltárban volt. Mindkét Kováts György a város „geometrája", mérnöke volt. Mind a két céhlevél városképi ábrázolásán, mind a fent hivatkozott Szűcs István művében található homlokzati ábrázoláson és alaprajzon láthatjuk a hatalmas Verestornyot. Hivatkozott munkájában - s a későbbi kutatás is ebből indult ki - már Szűcs István leírja, hogy I. Rákóczy György erdélyi fejedelem a református egyház, a Kollégium és a város korábban is nagy pártfogója 1636-ban a császáriaktól zsákmányolt ágyúkból harangot öntetett és azt az András-templom részére adományozta. A harangot nem tudták felhelyezni az 1564. évi nagy tűz után csak 1626-28 között újjáépített templom tornyába, így azt az előbb említett újjáépítéskor emelt déli cinterembe (porticus) helyezték el. Majd csak 1640-42 között építették meg a hatalmas, négyzetes alaprajzú harangtornyot az András-templom újjáépítését korábban irányító Ács Kerekes Tamás „architectus" tervei nyomán. A harangtorony három emeletes volt, az erdélyi fatornyokhoz hasonló, elkarcsúsodó, négy sarkán fiatornyokkal ellátott, sisakkal fedett felső résszel. Ásatásunk során sikerült feltárni a Verestorony felmenő falainak maradványait a négy nagy támpillérrel, valamint az alapozását egészen addig a mélységig, amikor a talajvíz már a további munkákat megakadályozta. Ez azt is bizonyítja, hogy a harangtorony építésének korában, a XVII. század derekán, a talajvízszint a városban jóval lejjebb volt, mint az ismert adatok alapján a XVIII. század végén. Megtaláltuk a délkeleti és az északnyugati támpilléreknél az András-templom eredeti körítőfalához való csatlakozásnak egy-egy rövid szakaszát is. Megleltük a Verestorony kávásán kiképzett északi bejáratát az eredeti küszöb magasságának hiteles szintjén. Itt és a feltárt fal- és pil232 ^