Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

Az általunk összeállított családfa bizonyítja, hogy rokonsági fokuktól függetlenül a magukat Debrecenről nevezett család első nemzedékébe sorolandó I. Miklós comes és I. Péter voltak a falu földesurai az 1270-es években. I. Miklósnak a falu három negyed része volt birtokában, míg I. Péteré csak egynegyed rész volt. I. Miklós - leányáról nem is tudunk! - nyilván egyenlő osztály alapján adta volna ki négy fiának részeiket: II. Miklósnak, Lászlónak, András comesnek és Rophoin bánnak. Az 1277-1278. évi erdélyi harcokban azonban II. Miklós és László elestek.

57 Részeik Rophoin kezére kellett kerüljenek, hiszen az 1290-es években a püspöki tizedjegyzék a legnagyobb debreceni részbirtokot mondja az övének. A negyedik fiú, András comes birtokrészét a négy leányának járó leánynegyedek kiadása vagy megváltása után egyetlen fiára, Dózsára hagyta. A tizedjegyzékben ezért szerepel a harmadik nemzedékbe tartozó Dózsa mester a nagyságra következő második részbirtok földesuraként. A család másik ágának - eredetileg is jóval kisebb részeit pedig az 1278-ban meghalt I. Péter fia, II. Péter örökölte. így az I. Péter ágának második nemzedékéből ismert egyetlen férfi leszármazott, II. Péter földesurasága alattinak tünteti fel a tizedjegyzék a legkisebb debreceni birtokrészt. Korábban ismertettük Zoltai Lajos, Csobán Endre, Balogh István, Sápi Lajos és a két utóbbi kutató véleményére alapozó Gazda Anikó településtörténeti felfogását. Az állítólagos Szentmihály faluval kapcsolatos ellenvéleményünket már ott kifejtettük. A Debreceni család tagjai rokonsági fokának és birtokviszonyainak előzőekben történt tisztázása után lássuk, milyen álláspontot vallunk a XIII. század végének Debrecenjéről. Több mint valószínű, hogy Zoltai Lajos véleménye helytálló, amikor az írott forrásokban csak 1235-ben felbukkanó Debrecen egyik legkorábbi településmagját a Paptava északkeleti-keleti oldalára helyezte. Legújabban Mesterházy Károly is osztja ezt.

58 Minden kutató helyesen ismerte fel a XVI-XVII. századi ún. felsőjárás és az alsójárás teljesen különböző településszerkezetét. így cáfolhatatlan az, hogy a legkorábbi települések magjai - nyilván nem is egy időben keletkeztek és a XIII. század végi Debrecen - a későbbi felsőjárás területén keresendők. A XIII. század utolsó évtizedében említett három birtokrész ugyan fedhet három korai - de igen valószínű, hogy a XI-XII. századtól nem folyamatos megülésű - településrészt, de a forrás névhasználata mind a hármat egyértelműen Debrecennek jelöli. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy sok ismert - igaz XIV-XV. századi - adat arról vall, hogy a több birtokos kezén levő falvak egy-egy földesúr alá tartozó jobbágyai egyáltalán nem külön, zárt településrészekben laktak. Az osztályos oklevelek, melyek rendszerint birtokpereket zárnak le, tanúsítják, hogy jóformán a falu mind57 II. Miklós 1277-ben a szászok elleni hadakozásban, László pedig 1278-ban a Geregye nembeliek ellen Adorjánvár ostrománál halt meg. Lásd erre is IV. László 1285. január l-jén kiadott oklevelét. 58 Mesterházy Károly tanulmánya a Debrecen története I. kötet részére. Köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratát átolvashattam. H 205