Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban
Az 1802-ig használt kishajó - 1567 és 1626 között imaterem-kutatási eredményeinek és az imaterem építéstörténetének ismertetése után itt kell szólnunk arról, hogy a gótikus Szent András-templomhoz kapcsolt - ásatásunkat megelőzően ismert - emlékanyag is ezen a területen került elő, ma már meg nem határozható helyen. Ugyanis a Nagytemplom és a Kollégium között létesített Emlékkert földmunkái során 1863. február második hetében két jelentős kőemléket leltek. Érdemes az újsághírt szó szerint idézni: „Múlt héten csütörtökön az »emlékkert« ásatása (értsd ásása M. Gy.) alkalmával, a munkások két követ találtak a földben. Az egyik mintegy két mázsányi súlyú s egykor talapzata lehetett valamely szobor- vagy oszlopnak, később valamely épület anyagai közé szorult. A másik mintegy másfél mázsányi súlyú, keresztalakú terméskő, mely látszólag valamely gót épületnek ajtaja vagy ablakához szolgált, annak kiegészítő részét tevén; amit eléggé bizonyítanak a vésnök által rámetszett X-ek, egy 8-as szám s talán egy E betű; mely utóbbi jegyet azonban tisztán meghatározni már nem lehet... 34 A szobor - vagy oszlop - talapzataként leírt kő későbbi sorsát nem ismerjük. Nem akadtunk nyomára olyan feljegyzésnek, mely szerint ezt az egyház esetleg beszállíttatta volna a Kollégiumba. Fontos a leírásban az, hogy „valamely épület anyagai közé szorult". Ez világosan utal arra, hogy fellelésekor a követ habarcs- és téglatöredékekbe ágyazva találták. A másik kőemlék viszont szerintünk nem más, mint a Szent András-templom egyetlen emlékeként számon tartott zászlós bárányt ábrázoló gótikus boltozati zárókő! Az újsághírt leadó névtelen tudósító még a földtől csak kevéssé letisztított állapotban láthatta. Ezért írta róla - a négyfelé futó bordái nyomán - hogy „keresztalakú". Viszont már látta a bárány fejének felső vonalában, attól balra, a bevésett jeleket. A zárókő a Kollégium Könyvtárának gyűjteményébe került, s ott mint Debrecen városa címerét tartották számon. Szűcs István is ezt látta. Munkájában írta, hogy 1628-ban az újjáépített templom északi falába elhelyezték Bethlen Gábor címerét és a város „márvány" címerét és közöttük illetve mellettük és felettük öt kőtáblát latin nyelvű verses szöveggel. 35 De a Kollégium gyűjteményébe nem került be sem Bethlen Gábor, sem a város márvány címere, a kőtáblák sem! Szűcs István az 1863-ban a földmunkák során megtalált zászlós bárányos zárókövet keresztelte el város-címernek. Pedig az általa megadott egyik tábla szövegéből kitűnik, hogy a város címerén rajta volt a főnixmadár. De ez a két márvány címer elpusztult a szöveges táblákkal együtt. Az utókor azonban Szűcs tévedése nyomán az Agnus Dei-vel díszített zárókövet városi címerként tartotta számon. 1930-ig a Kollégiumban őrizték. Az egyház ekkor adta át tulajdonjogának fenntartásával „...a Déri-múzeumban elhelyezett városi 34 Hortobágy II. évf. (1863) 7. sz. (febr. 15.) 33. - Az újsághír a következőképpen fejeződik be: „Igen derék lenne, ha ez ásatás alkalmával a régi egyháznak föliratos márványköveiből melyek a falakba voltak betéve - találhatnának néhányat, emlékmaradványokul Debreczen múltjából." - Tehát 1863 előtt nem voltak feliratos táblák! 35 Szűcs i. m. I. 262-266. - Megadja a latin szövegeket és azok magyar fordítását is. ?| 187
